Burját ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az burját ábécé a burját nyelv írására használatos. A jelenleg is használt cirill írást 1917-ben alakították ki. Előtte az ujgur-mongol írást használták, majd 1931 és 1939 között egy módosított latin írást használtak.

Az ábécé[szerkesztés]

nagybetű kisbetű a betű
neve
ISO 9[1] KNAB[2] ALA/LC[3] WWS[4] Latin[5] IPA
А а а a a a a a [a]
Б б бэ b b b b b [b], [p][6]
В в вэ v v v v v [w], [ɸ],[7] [v][8]
Г г гэ g g g g g [g]
Д д дэ d d d d d [d], [t][6]
Е е е e je, é[9] e ye, yö je [je]
Ё ё ё ë jo ё yo jo [jo]
Ж ж жэ ž ž zh ǰ ƶ [ʒ], [ʃ][6]
З з зэ z z z z z [z], [s][6]
И и и i i i i i [i]
Й й йот j j ĭ j [j]
К[10] к ка k k k k k [k]
Л л эл l l l l l [l]
М м эм m m m m m [m]
Н н эн n n n n n [n], [ŋ][11]
О о о o o o o o [o]
Ө ө ө ô ö ȯ ö ө [ɵ]
П п пэ p p p p p [p]
Р р эр r r r r r [r]
С с эс s s s s s [s]
Т т тэ t t t t t [t]
У у у u u u u u [u]
Ү ү ү ù ü ü y [ʏ]
Ф[10] ф эф f f f f f [f]
Х х ха h h kh x h [x]
Һ һ һа h h [ħ]
Ц[10] ц цэ c c ts c c [ʦ]
Ч[10] ч чэ č č ch č ç [ʧ]
Ш ш ша š š sh š ş [ʃ]
Щ[10] щ ща ŝ šč shch šč şç [ʆʨ]
Ъ[10] ъ хатуугийн
тэмдэг
" ", w[12] " " -
Ы ы ы y y y ei, ii, ii [ɪː]/[eɪ]
Ь ь зөөлний
тэмдэг
ʹ ', j[13] ʹ ʹ j [ʲ]
Э э э è e ė e e [ɛ]
Ю ю ю û ju, jü[14] iu yu, yü[14] ju [ju], [jy][14]
Я я я â ja ia ya ja [ja]

A magánhangzók hosszúságát a betű megkettőzésével jelölik: аа/яа, ы[15]/ий, оо/ёо, өө/ёө, уу/юу, үү/юу[14].

Az 1931-es ábécé[szerkesztés]

Az 1931 és 1939 között használt ábécé betűrendje a következő volt:

Aa Bb Cc Ç炍 Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Өө Pp Rr Ss Şş Tt Uu Vv Xx Yy Zz Ƶƶ

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ISO 9:1995, International Organization for Standardization, 1995
  2. Kohanimeandmebaas, 2003-04-20
  3. America Library Association & Library of Congress, Washington, 1997
  4. The World’s Writing Systems, New York, 1996.
  5. Az 1931-es latin írás
  6. ^ a b c d Szó végén
  7. Szó végén, zöngétlen mássalhangzók előtt
  8. Orosz eredetű szavakban
  9. Saját szavakban je, ideken eredetű szavakban é.
  10. ^ a b c d e f Általában idegen eredetű szavakban fordul csak elő.
  11. Szótag végén
  12. Mássalhangzók között
  13. б, г, д, л, м, н, п, р, т, ф, х után
  14. ^ a b c d э, ө, ү-t tartalmazó (magas hangrendű) szavakban
  15. Kivétel! Az ы mindig hosszú hangot jelöl

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]