Buinszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Buinszk (Буинск)
Buinszk címere
Buinszk címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám 422430–422435
Körzethívószám 84374
Népesség
Teljes népesség20 854 fő (2015) +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+03:00
Elhelyezkedése
Buinszk (Oroszország)
Buinszk
Buinszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 58′, k. h. 48° 17′Koordináták: é. sz. 54° 58′, k. h. 48° 17′
A Wikimédia Commons tartalmaz Buinszk témájú médiaállományokat.

Buinszk (oroszul: Буинск) város Oroszországban, Tatárföldön, a Buinszki járás székhelye.

Népessége: 20 352 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Kazanytól 137 km-re délre, a Kujbisevi-víztározótól nyugatra (Predvolzsje), a Karla (a Szvijaga bal oldali mellékfolyója) partján helyezkedik el, sík vidéken. A városon halad át az észak–déli irányú Kazany–Uljanovszk főút és a Zelenodolszk–Uljanovszk vasútvonal. A járás az erdős sztyepp és a sztyepp öv határán fekszik, Tatárföld egyik jelentős mezőgazdasági körzete.

Népessége[szerkesztés]

Év Népesség[2]
1926 4730
1939 5900
1959 9000
1970 14 900
1979 15 600
1989 16 800
2002 19 700
2010 20 352

Története[szerkesztés]

Buinszk vidéke a 16. század közepéig a Kazanyi Kánsághoz tartozott, majd Kazany elfoglalása (1552) után Oroszország része lett. Orosz évkönyvekben a település neve először az 1691-es évnél fordul elő. Buinszk (vagy másik régi nevén: Arhangelszkoje) 1780-ban városi rangot kapott és az akkor alapított ujezd székhelye lett; a 18. század végétől 1920-ig a Szimbirszki kormányzósághoz tartozott. A városon át vezetett a Szimbirszk (ma: Uljanovszk) és Kazany közötti postaút, Buinszkban postaállomás működött. Az új város részére 1804-ben beépítési terv készült, mely a spontán kialakult falusias kép helyett geometriai formák szerinti városszerkezet kialakítását írta elő.

Buinszk nem volt gazdag város, a fontosabb közlekedési és hajózó útvonalak elkerülték. 1830-tól kezdve évente kétszer vásárokat rendezhetett, a 19. század végén néhány kisebb üzeme működött (bőrkikészítő, tégla-, fazekas-, kovácsüzemek, malmok), mint a többi vidéki városban. 1920-ban a Szimbirszki kormányzóságról a területet leválasztották és az akkor létrehozott Autonóm Tatár SZSZK-hoz csatolták; a város továbbra is közigazgatási székhely maradt.

A második világháború idején, 1942-ben északról a déli Volga parti Sztálingrádba fél év alatt ki kellett építeni egy 980 km hosszú vasútvonalat. Az építkezésre hetvenezer főt mozgósítottak, köztük a Gulag több tízezer foglyát,(VolzsLag), a Volga-vidék német ajkú lakosságát és a Volga menti települések kolhozistáit (nőket, nyugdíjasokat). A vonal Szvijazsszk és Uljanovszk közötti 200 km-es szakasza Buinszkon át vezetett, a városban volt a VolzsLag egyik táborparancsnoksága, és természetesen a város maradék (nem bevonult) lakosságát is munkára vezényelték. A vonal szeptember végére elkészült. Az áldozatok száma nem ismert, emlékművüket Buinszk vasútállomásán 2012-ben avatták fel.[3]

Gazdasága[szerkesztés]

A Buinszki Gépgyár 1969-ben jött létre, napjainkban talajművelő eszközöket (pl. szántóföldi kultivátorokat), gázvezetékek kompresszorállomásán használt készülékeket és egyebeket állít elő.[4]

A városban azonban az ipari termelés azonban nem jelentős, kivéve az élelmiszeripart. Régi termelővállalat a városi cukorgyár, mely a 2019-2020-as szezonban közel 120 ezer tonna cukrot állított elő.[5] A helyi szeszgyárat finn tervek alapján építették 2003-ban. A Rusztam Tariko milliárdos üzletember tulajdonában álló Russzkij sztenderd (Russian Standard) cég 2010-ben megvásárolta, majd jelentős korszerűsítést hajtott végre. Teljes kapacitás esetén a gyár évi 60 000 tonna őszi búzát dolgoz fel és különlegesen tiszta szeszt állít elő, amit nagyrészt a cég szentpétervári vodkagyárában használnak fel.[6][7]

Színháza[szerkesztés]

Bár Buinszk kisváros, önálló színháza van. Egy 1917-ben alakult műkedvelő színjátszócsoport tevékenységét néhány művész felkarolta, később saját épülethez jutottak, ahol a színház 1949-ig működött. Néhány helyi értelmiségi összefogásával a 2000-es évek elején a városi kultúrházban ismét megszerveződött, a hivatalos működési engedélyt 2007-ben kapták meg. A tatár nyelven játszó társulat elsősorban szatirikus élű vígjátékokat ad elő, gyakran a városon és a szomszédos járásokon túli színpadokon is. Önálló szervezésű színházi fesztiváljukon az ország több nagyvárosából is érkeznek résztvevők.[8][9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. [1] (mojgorod.ru)
  3. Волжская магистраль Победы (2015-05-24. Hozzáférés: 2020-06-19)
  4. Буинский машиностроительный завод (bmzavod.com, hozzáférés: 2020-06-16)
  5. [2] (sugar.ru, 2020-02-17. Hozzáférés: 2020-06-16)
  6. Рустам Тарико перезагрузил Буинский спиртзавод на миллиард (business-gazeta.ru, 2012-05-29. Hozzáférés: 2020-06-19)
  7. «Русский стандарт» ввел Буинский спиртзавод (kommersant.ru, 2012-05-29. Hozzáférés: 2020-06-19)
  8. Повороты буинского театра (idel-tat.ru, 2019-06-13. Hozzáférés: 2020-06-19)
  9. История театра (teatrbua.com, hozzáférés: 2020-06-19)

Források[szerkesztés]