Buinszk
| Buinszk (Буинск) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 422430–422435 | ||
| Körzethívószám | 84374 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 20 854 fő (2015) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Buinszk
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 54° 58′, k. h. 48° 17′Koordináták: é. sz. 54° 58′, k. h. 48° 17′ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buinszk témájú médiaállományokat. | |||
Buinszk (oroszul: Буинск) város Oroszországban, Tatárföldön, a Buinszki járás székhelye.
Népessége: 20 352 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Kazanytól 137 km-re délre, a Kujbisevi-víztározótól nyugatra (Predvolzsje), a Karla (a Szvijaga bal oldali mellékfolyója) partján helyezkedik el, sík vidéken. A városon halad át az észak–déli irányú Kazany–Uljanovszk főút és a Zelenodolszk–Uljanovszk vasútvonal. A járás az erdős sztyepp és a sztyepp öv határán fekszik, Tatárföld egyik jelentős mezőgazdasági körzete.
Népessége[szerkesztés]
| Év | Népesség[2] |
|---|---|
| 1926 | 4730 |
| 1939 | 5900 |
| 1959 | 9000 |
| 1970 | 14 900 |
| 1979 | 15 600 |
| 1989 | 16 800 |
| 2002 | 19 700 |
| 2010 | 20 352 |
Története[szerkesztés]
Buinszk vidéke a 16. század közepéig a Kazanyi Kánsághoz tartozott, majd Kazany elfoglalása (1552) után Oroszország része lett. Orosz évkönyvekben a település neve először az 1691-es évnél fordul elő. Buinszk (vagy másik régi nevén: Arhangelszkoje) 1780-ban városi rangot kapott és az akkor alapított ujezd székhelye lett; a 18. század végétől 1920-ig a Szimbirszki kormányzósághoz tartozott. A városon át vezetett a Szimbirszk (ma: Uljanovszk) és Kazany közötti postaút, Buinszkban postaállomás működött. Az új város részére 1804-ben beépítési terv készült, mely a spontán kialakult falusias kép helyett geometriai formák szerinti városszerkezet kialakítását írta elő.
Buinszk nem volt gazdag város, a fontosabb közlekedési és hajózó útvonalak elkerülték. 1830-tól kezdve évente kétszer vásárokat rendezhetett, a 19. század végén néhány kisebb üzeme működött (bőrkikészítő, tégla-, fazekas-, kovácsüzemek, malmok), mint a többi vidéki városban. 1920-ban a Szimbirszki kormányzóságról a területet leválasztották és az akkor létrehozott Autonóm Tatár SZSZK-hoz csatolták; a város továbbra is közigazgatási székhely maradt.
A második világháború idején, 1942-ben északról a déli Volga parti Sztálingrádba fél év alatt ki kellett építeni egy 980 km hosszú vasútvonalat. Az építkezésre hetvenezer főt mozgósítottak, köztük a Gulag több tízezer foglyát,(VolzsLag), a Volga-vidék német ajkú lakosságát és a Volga menti települések kolhozistáit (nőket, nyugdíjasokat). A vonal Szvijazsszk és Uljanovszk közötti 200 km-es szakasza Buinszkon át vezetett, a városban volt a VolzsLag egyik táborparancsnoksága, és természetesen a város maradék (nem bevonult) lakosságát is munkára vezényelték. A vonal szeptember végére elkészült. Az áldozatok száma nem ismert, emlékművüket Buinszk vasútállomásán 2012-ben avatták fel.[3]
Gazdasága[szerkesztés]
A Buinszki Gépgyár 1969-ben jött létre, napjainkban talajművelő eszközöket (pl. szántóföldi kultivátorokat), gázvezetékek kompresszorállomásán használt készülékeket és egyebeket állít elő.[4]
A városban azonban az ipari termelés azonban nem jelentős, kivéve az élelmiszeripart. Régi termelővállalat a városi cukorgyár, mely a 2019-2020-as szezonban közel 120 ezer tonna cukrot állított elő.[5] A helyi szeszgyárat finn tervek alapján építették 2003-ban. A Rusztam Tariko milliárdos üzletember tulajdonában álló Russzkij sztenderd (Russian Standard) cég 2010-ben megvásárolta, majd jelentős korszerűsítést hajtott végre. Teljes kapacitás esetén a gyár évi 60 000 tonna őszi búzát dolgoz fel és különlegesen tiszta szeszt állít elő, amit nagyrészt a cég szentpétervári vodkagyárában használnak fel.[6][7]
Színháza[szerkesztés]
Bár Buinszk kisváros, önálló színháza van. Egy 1917-ben alakult műkedvelő színjátszócsoport tevékenységét néhány művész felkarolta, később saját épülethez jutottak, ahol a színház 1949-ig működött. Néhány helyi értelmiségi összefogásával a 2000-es évek elején a városi kultúrházban ismét megszerveződött, a hivatalos működési engedélyt 2007-ben kapták meg. A tatár nyelven játszó társulat elsősorban szatirikus élű vígjátékokat ad elő, gyakran a városon és a szomszédos járásokon túli színpadokon is. Önálló szervezésű színházi fesztiváljukon az ország több nagyvárosából is érkeznek résztvevők.[8][9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ [1] (mojgorod.ru)
- ↑ Волжская магистраль Победы Archiválva 2020. július 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (2015-05-24. Hozzáférés: 2020-06-19)
- ↑ Буинский машиностроительный завод (bmzavod.com, hozzáférés: 2020-06-16)
- ↑ [2] (sugar.ru, 2020-02-17. Hozzáférés: 2020-06-16)
- ↑ Рустам Тарико перезагрузил Буинский спиртзавод на миллиард (business-gazeta.ru, 2012-05-29. Hozzáférés: 2020-06-19)
- ↑ «Русский стандарт» ввел Буинский спиртзавод (kommersant.ru, 2012-05-29. Hozzáférés: 2020-06-19)
- ↑ Повороты буинского театра (idel-tat.ru, 2019-06-13. Hozzáférés: 2020-06-19)
- ↑ История театра Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (teatrbua.com, hozzáférés: 2020-06-19)
Források[szerkesztés]
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Буинск. In Татарская энциклопедия. (oroszul) Főszerk. M. H. Haszanov. (hely nélkül): Институт Татарской энциклопедии. 2002–2015. Hozzáférés: 2020. június 18.
- История Буинского района и города Буинска Archiválva 2021. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés:2020-06-16 )
