Biomágnesesség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A biomágnesesség az élő szervezetek és mágneses mezők kölcsönhatásaival kapcsolatos ismeretek és hiedelmek elnevezése,

Mágnesesség hatása az élő szervezetekre[szerkesztés]

Gustav Kramer kutatása során megfigyelte, hogy a seregélyek képesek észlelni a mágneses mezőt, ami tájékozódásukban segíti őket. [1] . Emellett számos állatfajnál találtak bizonyítékokat, hogy a mágneses tér érzékelésére támaszkodnak aktivitásuk során.

A jelentős statikus mágneses tereknek nincsenek káros vagy gyógyhatással az emberi szervezetre, ahogy több tanulmány[2] [3]sem talált összefüggéseket.

A villamosság elterjedésével gyorsan változó, nagy energiájú mágneses terek hozhatóak létre, melyek esetenként jelentős elektromágneses sugárzást hoznak létre, amelyek akár károsak is lehetnek az élő szervezetekre (pl. Röntgensugárzás.

Áltudományos állítások[szerkesztés]

Az alábbi kijelentéseknek kutatásokkal és kísérletileg nem igazoltak, emiatt az áltudományok körébe tartoznak. A bioenergetika és radiesztézia foglalkoznak a területtel.

Emberi mágnesesség[szerkesztés]

Kijelentések szerint hasonlít az elektromágnesség jelenségéhez, mert műszerekkel is mérhető a vonzási és taszítási erőssége. A bioenergetikában különösen fontos szerepe van a gyógyító biomágneses képességnek. Állítólag minden emberi szervnek megvan a sajátosan rá jellemző, statisztikusan meghatározható biomágnesessége, amelynek betegség esetén a helyreállítása, illetve csökkentése vagy növelése segítheti a beteg gyógyulását. Harasztosi László a biomágnesezés többszörös magyar Guinness-rekordere.

Több tekintetben lényegesen különbözik azoktól. A fő különbségek a következők:

  • A biomágnesesség előállításához sem technikai eszközre, sem a térerő elektromos modulációjára nincs szükség. Azt az élő szervezetben zajló biokémiai folyamatok hozzák létre. Ezért a biomágnesesség a bioelektromossághoz hasonlóan az egyik legfontosabb életjelenség.
  • Ez a fajta mágnesesség nemcsak vasat, hanem bármilyen alapanyagú tárgyat (például műanyagot, élő és élettelen fadarabot, papírt, embert stb.) képes vonzani vagy taszítani.
  • Az erőssége megfelelő gyakorlással tudatosan is fejleszthető. Sőt, az erős biomágneses képességgel rendelkező ember aurájában vagy tőle kisebb-nagyobb távolságban befolyásolhatja a térerő teslában mérhető mértékét is.
  • A biomágnesesség testi érintés nélkül, lézersugárszerűen koncentrált formában is átvihető más emberekre. Egyéni hasznosítására kisebb-nagyobb mértékben bármely egészséges ember megtanítható.

A növelhetőségében jelentős része van az emberi tudatnak és a genetikai adottságoknak. A bioenergetikában, főként az elektronikus eszközök szinte észrevétlen megbénításában különösen fontos szerepe van a térerő modulálására való képességnek. A bioenergetikai parafenoménoknak nevezett emberek akár önmagukat, akár másokat a szó szoros értelmében megbénították a túl erős biomágnesességgel. Ez a fajta bénulás azonban – leszámítva az esetleges ijedtséget – csak szándékos támadás esetén veszélyes a megbénítottra, mert általában nem tartalmaz áramerősséget. Szándékosság esetén azonban az áramerőssége elérheti a 10–20 ampert és az 5–10 tesla mértékű térerő-modulációt.

Mágnesterápia[szerkesztés]

E módszer filozófiája szerint a sejtjeinket és a szerveinket védőhatású biomágnesesség veszi körül, amely betegség esetén megsérül, s így védtelenek leszünk a környezet egészséget károsító mágneses terei által. Az ezoterikus felfogás szerint tehát, létezik jótékony és ártó mágneses tér. A terápiák állítólagos gyógyító ereje abban rejlik, hogy azok helyreállítják a védő feladattal rendelkező mágneses tér sérüléseit. A statikus mágneses mezők állítólag nyugtató, míg a váltakozó mágneses mezők stimuláló hatást fejtenek ki a szervezetre. Több magyar cég is milliós nagyságrendű büntetést kapott, mert a mágneses készülékeik hatásosságát illetően megtévesztették a fogyasztókat.

Hivatkozások[szerkesztés]