Beszédmegértés
A beszédmegértésnél két nagy szakaszról beszélhetünk: az egyik a hangjelenségek észlelése, amelyek megfelelnek a nyelvi jelek rendszerének; a másik pedig ennek a jelrendszernek az értelmezése (szavak, mondatok, szöveg feldolgozása). A beszédmegértés aktív és komplex folyamat, amelyben nem különülnek el a beszéd értelmes és értelmetlen részei egymástól, valamint a szegmentális és szupraszegmentális összetevők.[1]
A mentális lexikon[szerkesztés]
A mentális szótár az a lexikon, amelyben a nyelv szókincse valamilyen elrendezésben megtalálható. Ez az elrendezés lehet ábécésorrend szerinti, vagy fogalmi csoportok, témakörök szerinti. A mentális lexikonban a szavakat többféle szempont szerint rendezzük el. Ilyenek a forma, a nyelvtani szerep, az utalás a világra, a képek és fogalmak, illetve a kapcsolat más szavakkal.[2]
A beszédmegértési szintek működése[szerkesztés]
A beszédmegértés három különböző szinten történik:
- A szavak szintjén
- A mondatok szintjén
- A szöveg szintjén
A szavaknak, illetve a mondatoknak a felismerése nem feltétlenül azonos azok megértésével, ugyanis meg tudunk ismételni egy szót, vagy mondatok anélkül is, hogy azt megértettük volna. A szövegértés esetében ez hasonlóan fennáll, ugyanis a szöveg felismerése csupán annyit jelent, hogy az adott szöveg esetleg ismerős számunkra vagy már azonosítottuk. A szövegértés alatt ezzel szemben azt értjük, hogy feldolgoztuk, azaz megértettük a szövegnek az egyes részeit, és az azok között létrejövő összefüggéseket, kapcsolatokat is dekódoltuk. Vagyis elsajátítottuk magát az egész szöveget (szintaktikai, szemantikai, és gondolati szempontból egyaránt). Azok a kutatók, akik a mondatmegértéssel foglalkoznak, főként egy kérdésre keresik a választ, mégpedig, hogy mi is a nyelvtannak a szerepe ebben a folyamatban. A mondatok megértésének azt a folyamatot nevezzük, amely során a szavakból szószerkezeteket csinálunk, azokhoz mondattani funkciót kapcsolunk, illetve ezeket a struktúrákat szemantikailag is értelmezzük.[3]
A beszédmegértés modelljei[szerkesztés]
- A motoros teória
- Analízis szintézissel vagy aktív – passzív modell
- A globális beszédmegértés modellje
- Bondarko-féle elmélet
- A hierarchikus beszédmegértési modell
A motoros teória[szerkesztés]
Liberman és munkatársai nevéhez köthető ez a modell. Az elmélet szerint együtt kell elemezni a képzési és az akusztikai jegyeket a beszédmegértésben. E felfogás szerint az észlelő rendszer az elhangzottakat úgy dolgozza fel, hogy a saját szervezetnek a beszédképzési folyamataira vezeti vissza a hallott beszédet.
Analízis szintézissel vagy aktív – passzív modell[szerkesztés]
Stevens és munkatársai alkották meg ezt a modellt. Az elmélet alapja, hogy a hallgató az észlelt beszédhangokat újraalkotja saját maga számára. A belső artikulációs rendszerrel generálja az egyes beszédhangokat a hallgató, miközben hallgatja a beszédet. Ha a beszélő hangjelenségei megegyeznek a hallgató által újra megalkotott beszédhangokkal, akkor beszélhetünk a megértésről.
A globális beszédmegértés modellje[szerkesztés]
Az összes többi modellnél kiválóbb ez az elmélet, legalábbis a folyamatos beszédfelismerés és értelmezés tekintetében. Az elmélet szerint a megértés globálisan történik, nem pedig az egymást követő szavak felismeréséből és összekapcsolásából. Kiemelt szerepet kap az intonáció ebben a modellben. Nem beszélhetünk ebben az esetben a különböző szintek működéséről, ugyanis az asszociációs mezők szinte azonnal aktiválódnak.
Bondarko-féle elmélet[szerkesztés]
Ebben a modellben a különböző szintek (hallási, fonetikai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai elemzés) hierarchikusan épülnek egymásra, az akusztikai jeltől a tényleges üzenet azonosításáig haladva. A hallási feldolgozás következményeiként sokszoros döntéseket feltételez. Nem elszigetelt akusztikai jegyekre fókuszál, hanem egyidejűleg elemzi, és veti össze egymással a többszörös kulcsokat.
Hierarchikus beszédmegértési modell[szerkesztés]
Eszerint az elmélet szerint a megértés fokozatos. Magát a beszédmegértés folyamatát az egyes szintek hierarchikus egymásra épülésével írja le, a bejövő akusztikai jeltől kezdve egészen a jelentésig.[4]
Források[szerkesztés]
- ↑ Gósy Mária 1999. Pszicholingvisztika. Corvina Kiadó. Budapest. 61.
- ↑ Lukács – Pléh – Kas – Thuma 2014. A szavak mentális reprezentációja és az alaktani feldolgozás. In: Pszicholingvisztika I. Akadémiai Kiadó. Budapest. 167.
- ↑ Gósy Mária 1999. Pszicholingvisztika. Corvina Kiadó. Budapest. 109–112.
- ↑ Gósy Mária 1989. Beszédészlelés. MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest. 19-26.