Bertalan Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bertalan Vilmos (Budapest, 1911. május 26. – Budapest, 1985. november 10.) magyar művészettörténész, muzeológus, Munkácsy-díjas (1970).

Életpályája[szerkesztés]

1934-ben a budapesti egyetemen szerzett művészettörténész diplomát. 1937-ben Olaszországban járt tanulmányúton, állami ösztöndíjjal. 1938-ban a Fővárosi Múzeumban helyezkedett el. A második világháború után előbb a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetésével bízták meg, ahol Petőfi- és József Attila-kiállítást rendezett, majd a Fővárosi Történeti Múzeum osztályvezetője, később a Kiscelli Múzeum főmunkatársa lett.

Kutatási területe[szerkesztés]

Elsősorban Pest-Buda 18. - 19. századi műemlékeivel és művészetével foglalkozott. A kortárs művészek közül Domanovszky Endre művészetét elemezte behatóbban.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner-éremmel tüntette ki (1942).
  • Munkácsy-díjas (1970)

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az Óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom (Bp., 1942);
  • Pest a reformkor és a szabadságharc idején (Bp., 1956);
  • A régi Pest (Bp., 1956);
  • A színek varázsa. Domanovszky Endre gobelinjei (Bp., 1977).

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • Művészeti Lexikon 1. kötet 227. old.