Beregszászi Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Beregszászi Péter (Berexasius Péter) (16. század) református lelkész, tanító és költő.

Élete[szerkesztés]

15681570 körül Nagyváradon Károli Péternek volt a tanítványa, majd 1570 júliusában Wittenbergbe ment, ahol 1571. április 24-én ő is aláírta azon törvényeket, melyek a Wittenbergben tanulók számára közhatározat szerint hozattak, 1572. szeptember 10-én pedig az ott tanuló magyarok seniora lett, mely hivatalát 1574. augusztus 8-áig viselte. A sárospataki iskolához lectorrá (második tanárrá) választották (Szikszay K. Vazul mellé), így hazájába visszatérhetett és tanárként a szabadtudományokat tanította, ahova a nyelven kívül a szónoklat, zene, szám- és mértan, csillagászat tartoztak. Néhány év múlva elhagyta Sárospatakot, Nagyváradra költözött az 1576-ban meghalt Károli Péter helyére, akit a lelkészségben váltott fel.

Verseket írt és jeles költeményeket szerzett, ezért nagy hírnévre tett szert. Írt latin és görög nyelvű verseket különböző alkalmakra; így Balsaráti Vitus János halálára gyászverset; vannak görög és latin epigrammjai, melyeket Károli Péter tiszteletére, illetve az egy igaz Istenről, az Atyáról, Fiúról és Szentlélekről élő igaz hitnek magyarázására írt.

Munkái[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]