Batár Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Batár Attila
Született 1925
Budapest, Magyarország
Nemzetisége magyar
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Munkái
Jelentős projektjei Lucien Hervé, Budapest, 1992; Die Geschichte als Architekt, Bécs, 1999; Városaink az ezredfordulón, Budapest, 2000; Az emberi tér. Válogatott tanulmányok, Budapest, 2010; Láthatatlan építészet, Budapest, 2005
Díjai Molnár Farkas-díj

Batár Attila (Budapest, 1925- ) Molnár Farkas-díjas építész, építészeti szakíró. Elsősorban az urbanisztika és az építészetelmélet témáiban publikál, magyar, angol, német és francia nyelven.

Életpályája[szerkesztés]

Batár Attila 1925-ben Budapesten született. A Werbőczy Gimnáziumban, majd 1940-től a Ferenc József Királyi Katolikus Egyetemi Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A második világháború alatt részt vett az antifasiszta mozgalomban, majd 1947-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, fenntartva hitét a demokratikus átalakulásban.[1] Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szociológia és történelmi tanulmányokat folytatott Hajnal István tanítványaként. 1953-ban történelemből diplomázott, majd tanársegédként dolgozott az egyetemen. Még ebben az évben kizárták a pártból, és 1956-is marósként dolgozott a Ganz gyárban. 1956-ban szerepet vállalt a Forradalmi Értelmiségi Bizottságban; 1957-ben letartóztatták és fél évre bebörtönözték.[2]

Ezt követően elvégezte a Műegyetem építészmérnöki szakát, ahol 1963-ban szerzett diplomát. Építészeti pályafutását a Középülettervező Vállalatnál kezdte, Jánossy György műtermében.

1968-ban Jugoszlávián keresztül disszidált, és Jean-Jacques Fernier francia építész párizsi irodájában vállalt munkát. 1970-ben az Egyesült Államokba költözött, és Los Angeles-ben, San Franciscóban, majd New York-ban vállalt munkát. Önálló tervezési engedélyt 1980-ban kapott. Elsősorban lakóépületeket tervezett, de munkái között középületeket is találni.

Nyugdíjba vonulása után Párizsba költözött, és építészeti tárgyú könyveket, publikációkat írt, magyar, angol, német és francia nyelven.

Díjai[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Lucien Hervé. Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1992
  • Die Geschichte als Architekt. Mölker Verlag, Bécs, 1999
  • Városaink az ezredfordulón. Új Világ Kiadó, Budapest, 2000
  • A történelem mint tervező – Egy bécsi utca, a Mölker Steig. TERC, Budapest, 2001
  • Az emberi tér. Válogatott tanulmányok. TERC, Budapest, 2010
  • A sokrétű Víziváros. Szt. István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2002
  • Láthatatlan építészet. Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2005
  • Tabula rasa, konzerválás vagy átépítés. Beszélő, 2007. július-augusztus. [3]

Idézetek[szerkesztés]

„A történelmi városok a múltról szólnak. De egyet¬len¬egy város sem akaszthatja meg a továbbfejlesztést. A történelem menete nem áll meg napjainkban. Számolni kell az utódokkal, azok újabb keletű igényeivel. A védetté nyilvánított területek, múzeumként kezelt épületkomplexumok a kivételek közé tartoznak. A városoknak van és legyen is holnapjuk. Semmiféle fejlődést nem lehet megállítani, és a meglévőt az öröklét számára befagyasztani. A történet folyamatába a jövő is beletartozik. Az eddig felépítetteknek – ma már a múlt emlékeinek – a megőrzését szem előtt tartva, a történelemre hivatkozva a jövő számára is helyet kell biztosítani.” (2007)[3]

„Az építész először meghallgatja a használó vágyait, azokét, akik az épületben fognak élni, dolgozni, és lakni. Meg kell ismerni azt az emberi életet, amelyet a lakók az épületben ki szeretnének alakítani. Ezután lehet kibogozni a megoldást. Azt már több száz éve halljuk, hogy funkciót kell tervezni, hogy aludni, dolgozni, szórakozni tudjunk. Nem akarunk megázni, nem akarjuk, hogy a szél befújjon, stb. de jöjjön be a napfény, s a friss levegő. Sok mindenre figyel az építész, miközben a különböző érzékszervekre épülő szempontok ritkán merülnek fel. Követelményeket kell követni, és funkciókat kell tervezni. Ez helyes, de közben könnyen kimaradhatnak az emberi pszichére tett hatások. Pedig az építészetről kialakuló percepciónkban az összes érzékszerveink részt vesznek.” (2005)[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Nem csak a történelem van, én is itt ülök” (magyar nyelven) (html). hvg.hu, 2010. április 20. (Hozzáférés: 2015. augusztus 15.)
  2. Kőrösi Zsuzsanna interjúja Batár Attilával (2014). Oral History Archívum. Url: [1]
  3. Batár Attila: Tabula rasa, konzerválás vagy átépítés. In: Beszélő, 2007. július-augusztus. Url: [2] (letöltés ideje: 2015. 08. 15.)
  4. Somlyódy Nóra – Szemerey Samu: Építészet a látvány dominanciája nélkül: interjú Batár Attila építésszel (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2005. október 26. (Hozzáférés: 2015. augusztus 15.)

Források[szerkesztés]

  • Batár Attila kapta idén a Molnár Farkas-díjat (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2015. augusztus 14. (Hozzáférés: 2015. augusztus 15.)
  • Batár Attila életrajz a Terc Kiadó honlapján: [4][halott link]
  • Batár Attila és Kemény István 1990-es beszélgetése, I. és II. rész. Eredetileg megjelent a Holmi folyóiratban (2010/2. 143-175. o. és 2010/3. 354-386. o.). Url: [5] és [6]
  • Kincses Károly: Batár Attila. Fotoklikk.hu, 2011. február 24. Url: [7]

További információk[szerkesztés]

  • Batár Attilával kapcsolatos cikkek az Építészfórum.hu-n: [8]