Bartolomeo Caporali
| Bartolomeo Caporali | |
_(14777530604).jpg) | |
| Született | 1420 Perugia |
| Meghalt | 1505 (84-85 évesen) Perugia |
| Alkotott | 1442–1492 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bartolomeo Caporali témájú médiaállományokat. | |
Bartolomeo Caporali (Perugia, 1420 – Perugia, 1503/5) itáliai reneszánsz festő.
Élete
[szerkesztés]Segnolo di Giovanni Caporale (tizedes) becendvű katona fiaként, Massa Lombardában született. Művészeti képzettségéről van néhány adat, neve 1442-ben szerepelt a festőcéh névsorában.
Családja igen aktívan foglalkozott a művészettel: bátyja, Giapeco miniaturista volt; fiai, Giovan Battista és Giovanni Paolo, valamint unokaöccse Giulio mind művészek lettek. Az bizonyosnak tűnik, hogy gyakran járt a perugiai reneszánsz festői körökben, amelyek Domenico Veneziano 1438-as ott-tartózkodása nyomán alakultak.[1] A festők, mint például Perugino, első lépéseiket ebből a termékeny iskolából kiindulva tették meg. Az iskola létrejöttét lehetővé tévő „humusz” az új perspektívaelméleteknek a régebbi gótikus hagyományba oltásának köszönhető. [1]
Caporali stílusa korai szakaszában Benedetto Bonfigli, majd utolsó alkotói szakaszában Fiorenzo di Lorenzo és Pinturicchio hatását tükrözi.
Caporali debütáló alkotásai bizonytalan eredménnyel rendelkeznek: mind a Madonna és a Gyermek az Uffiziben, mind a Háromkirályok imádása a Keresztre feszítéssel a Londoni Nemzeti Galériában lehetnek akár Benedetto Bonfiglit művei is.
Minden bizonnyal az övé a trasimenói Isola Maggiore plébániatemploma feszülete, a Berlin-Dahlem Múzeum Madonnája, a Madonna szentek és muzsikáló angyalok között Fanciullatában, mindegyik 1450 és 1459 között készült.
Ha az ezernégyszázhetvenes évek alkotásai, mint az Angyalok a Passió hangszereivel a Perugia Képtárban ( 1477 ), a Madonna della Misericordia, valamint Ferenc és Bernardino szentek és a négy evangélista ( 1480 ), a Sant'Antonio- templom kápolnájához „Antonio in Deruta bonfiglieszknek bizonyult, a nyolcvanas évekbeliek, mint például a Gonfalone di San Francesco ( 1482 ), Montone, a nápolyi Galleria di Capodimonte madonnája a perugiai Pinturicchio iskolához közeledett.
Caporali főbb munkái a két egykori Barberini-táblakép, a Szűz Mária születése (New York, Metropolitan Művészeti Múzeum) és a Jézus bemutatása a templomban (Boston, Szépművészeti Múzeum) tartalmazza, amelyeknek tulajdonítása bizonytalan, és egyes kritikusok szerint lehetséges. hogy Piero della Francesca vagy Leon Battista Alberti művei, valamint a San Bernardino-i fülke 1473-as díszítő alkotásaiban (Perugia, Umbriai Nemzeti Galéria), Perugino irányítása alatt készült, amelyeket a kis figurák jellemeznek, amelyeket úgy illesztettek be, mintha megvilágítottak lennének. az oldal és az építészeti hátterek alapján, tipikusan umbriai reneszánsz perspektívában.[1]
Bartolomeo Caporali 1503 és 1505 októbere között halt meg Perugiában.
Caporali fia, Giovanni Paolo ötvösként dolgozott.
Galéria
[szerkesztés]-
Madonna és a Gyermek angyalokkal,San Marco Múzeum, Firenze -
Angyali üdvözlet, 1460 k., Musée du Petit Palais, Avignon -
Feszület, 1460–1470, Szent Mihály arkangyal templom, Maggiore-sziget,Trasimeno-tó -
Feszület, részlet, 1460–1470, Szent Mihály arkangyal templom, Maggiore-sziget, Trasimeno-tó -
Feszület, részlet, 1460–1470, Szent Mihály arkangyal templom, Maggiore-sziget, Trasimeno-tó
Művei
[szerkesztés]- Madonna del Fanciullo, 1459, Madonna del Fanciullo templom, Deruta, Fanciullata falu
- Irgalmas Madonna Szent Ferenc és Bernardino között, 1480 körül, Sant'Antonio Abate templom, Deruta
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bartolomeo Caporali című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Pietro Scarpellini: Caporali, Bartolomeo. In: Alberto M. Ghisalberti (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI). 18. kötet: Canella–Cappello. Istituto della Enciclopedia Italiana, Róma, 1975 (olaszul)
- Annibale Mariotti: Lettere pittoriche perugine. Perugia, 1788
- G. B. Cavalcaselle, J. A. Crowe: Storia della pittura in Italia... Firenze, 1908
- Adolfo Venturi: Storia dell’arte italiana. Milánó, 1913
- Carlo Gamba: Pittura umbra del Rinascimento. Novara, 1949
