Baracska nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

(Baracska, Brucsa, Brugsa, Boroksa)

Nevének eredete[forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetséget Anonymus a 10. században élt Bojta (Vajta) nevű kun vezértől származtatja.

A Baracska nemzetség nevét azonban nem az őstől, hanem IV. István király (1133-1165) Broccha nevű főuráról vette, aki a király udvarbírája volt.

Története[forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetség monostora Fejér megyében, Baracskán állt, és valószínűleg még 1212 előtt épült, a fennmaradt oklevelek adatai szerint.

1212-ben Baran fia Ipolit itteni Mindenszentek tiszteletére emelt saját egyházának (eccl-e sue, quam in pr-o nomine Boroksa construxit in honore…) adta baracskai birtokát, tartozékaival (föld, szolgálók, állatok együtt, az oklevélben részletesen felsorolva azokat.

Ugyanezen egyháznak, illetve a monostor fejének (prelato eccl-e) adott még 4 szőlőt a Káloz völgyében, s földeket, illetve szolgákat Őren, Bodajk, Varjad, Igar, Kanizsa falukban, felesége pedig Cinca és Tölgye nevű birtokait, s a hozzá tartozó személyzetet: 4 kamarást, és cselédséget, s végül még 3-ezüst serleget is ajándékozott (ciffos) 7 M súlyban.

Ez a nemzetségi monostor a tatárjárás alatt elpusztulhatott, mert nem szerepel többé.

1289 körül még Baracskai Pál fiai pereskednek Kartali Jaakkal és Berki Tamással.

1343-ban azonban Vajta és Baracska is már a Ják nemzetségbeli Sitkeieké.

1352-ben pedig Becsey Töttös szerzi meg egy részét, de Szt. Miklós-i káptalan is jogot tartott rá.

Források[forrásszöveg szerkesztése]