Balla Sándor (gyógyszerész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balla Sándor
Balla Sándor.jpg
Született Blau Sándor
1881. október 7.
Lugos
Elhunyt 1954. február 9. (72 évesen)
Buenos Aires
Állampolgársága magyar
Házastársa Reiner Malvina
(h. 1908–?)
Foglalkozása farmakológus

Balla Sándor, 1905-ig Blau[1] (Lugos, 1881. október 7.Buenos Aires, 1954. február 9.) gyógyszerész, gyógyszergyáros, kormányfőtanácsos.

Élete[szerkesztés]

Apja Blau Herman volt, a lugosi izraelita hitközség alelnöke, a krassói takarékpénz!ár egyik alapítója és igazgatósági tagja.[2] Középiskoláit szülővárosában, majd egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, ahol 1903-ban gyógyszerészi oklevelet szerzett, Ezután hosszabb időt töltött Nyugat-Európában. Hazatérését követően gyógyszertárat nyitott Hódmezővásárhelyen, majd a budapesti Erzsébet körút 56. szám alatti Hunnia patikát vezette. 1913-ban a svájci Albert Wanderrel közösen megalapította a kőbányai Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Részvénytársaságot (Egis jogelődje), amelynek később alelnök-vezérigazgatója lett. Vezetése alatt a gyár – amely svájci tervek alapján épült és gépi berendezését magyar gyárak szállították – európai színvonalú vállalattá fejlődött. Az 1920-as években a magyar gyógyszeripar meghatározó szereplőjévé vált. Az 1926-ban Budapesten rendezett „Embervédelmi Kiállítás”-on a Wander önálló pavilonnal vett részt, s elsősorban a kor népszerű erősítő tápszerét, az Ovomaltine-t reklámozták. 1931-ben kiadta A magyar gyógyszerészkultúra emlékei című képes albumát négy nyelven. Megalapította a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Lengyel Béla-jutalomérmét, amellyel a gyógyszerészek munkásságát ismerik el. 1928-ban közéleti érdemei elismeréséül kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki.[3] Öt évvel később a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete a végrehajtó bizottságának tagjává választotta.[4] 1942-ben lemondott gyárának vezérigazgatói posztjáról. 1945 decemberében feleségével üzleti megbeszélésre Svájcba utazott, ahonnan nem tért haza. A gyárát fia, dr. Balla Imre irányította az államosításig, majd testvérével, Balla Györggyel együtt ő is elhagyta Magyarországot. 1948-ban Argentínában telepedtek le és folytatták gyógyszeripari tevékenységüket.

A hazai gyógyszergyártás fejlesztésében szerzett érdemeiért 2012-ben felvételt nyert a Magyar Gyógyszerészet Pantheonjába.

Családja[szerkesztés]

Felesége Reiner Malvina volt, akit 1908. június 21-én Pécskán vett nőül.[5]

Fiai

  • Balla Imre (Hódmezővásárhely, 1910. május 24.–?). Felesége Deák Róza (1920–?)[6]
  • Balla György

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • II. osztályú polgári hadi érdemkereszt (1918)
  • II. osztályú német vöröskereszt díszjelvénye (1927)[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 84774/1905. Forrás: MNL-OL 30789. mikrofilm 1385. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1905. év 2. oldal 28. sor
  2. Blau Herman elhunyt”, Egyenlőség, 1908. augusztus 26., 10. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. február 10.) 
  3. Kormányfőtanácsosi cím”, Magyar Ipar, 1928. március 20. (Hozzáférés ideje: 2021. február 10.) 
  4. Végrehajtó bizottsági tag”, Gyógyszerészi közlöny, 1932. november 27. (Hozzáférés ideje: 2021. február 10.) 
  5. Házasságkötés”, Vásárhely és Vidéke, 1908. június 14. (Hozzáférés ideje: 2021. február 10.) 
  6. Balla Imre házasságkötési bejegyzése a hódmezővásárhelyi polgári házassági akv. 115/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  7. Díszjelvény”, Pesti Hírlap, 1927. május 11., 10. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. február 10.) 

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]