Bajuszpedrő
A bajuszpedrő mára elavulttá vált, viasz, zsír és velencei terpentin összeolvasztása és keverése útján kapott, 19. század eleji – eredetileg magyar – kozmetikai készítmény. Viaszt fehéret vagy sárgát használtak. A zsír helyett esetleg vajat vagy olajat, a terpentin helyett kopaivabalzsamot vagy damár-gyantát alkalmaztak. A bajuszpedrőt illóolajakkal s perubalzsammal szagosították. Különféle színűre megfestve árulták.
Fajtái[szerkesztés]
Nálunk a tiszaújlaki bajuszpedrő volt a legismertebb. Az ú. n. '''magyar bajuszpedrő''' úgy készült, hogy viasz, gumi, szappan-por és víz keverékét enyhén melegítik és a megolvadt tömeget a kihűlésig folytonosan kevergetik, hogy a viasz igen apró csöppecskékre oszoljék szét. A bajuszpedrőnek ezt a fajtáját zárt edényekben kell tartani, mert a levegőn kiszárad és megkeményedik. A bajuszpedrők általában három színben kaphatók: fehér, barna és fekete. A 19. század végén, a nagy választék közül a persai Persay Gyula (1855–1924) zala-novai gyógyszerész által előállított "Persay féle zalai bajuszpedrő", az egyik leghíresebbé vált; a "kiváló tulajdonságai folytán állandóan puhán tartotta a férfiak ékességét"; ez a bajuszpedrő többféle reklámot kapott az akkori újságokban és kapható volt a legtöbb gyógyszertárban és fodrász-termekben.[1][2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2009. 05. 18. 02:29. Bajuszpedrőt a patikából. Magyar Hajnalka. [Hiba: Érvénytelen idő.-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)
- ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Persay család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2021. XVII. Évfolyam. Budapest.) 191.o.
Források[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Révai nagy lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell. |