Bökvers
A bökvers rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró vagy elmesélő feszültségének oldására, érzelmei ventilálására.
Az ókorban és a reneszánsz humanizmus idején az epigramma formátumú bökversek rendkívül gyakoriak voltak (rendkívül csípős nyelvű költőknek számítottak Martialis és Juvenalis). Metrum nélküli formája a XIX. századtól ismert. Gyakran nélkülözi a költőiséget, inkább propagandaisztikus, vagy a gúny eszközeként van jelentősége. A régi magyar népköltészetben nem honosodott meg, kivéve a tréfás vagy csípős sírfeliratokat, amelyek elsősorban Erdélyben voltak jellemzőek, de a 20. század előtt Magyarországon is elterjedtek voltak.
Nem számít nyílt agressziónak, sértésnek vagy káromlásnak.
Híres költők bökversei[szerkesztés]
Elismert költők is kipróbálták magukat ebben a stílusban. Kisfaludy Károly Xéniák címmel adott ki bökversgyűjteményt, Kosztolányi Dezső Rím a földi igazságszolgáltatásra című költeménye pedig a következőképpen hangzik:
- Itt az ítélet pusztán alaki,
- mindig kell a börtönbe valaki.
Szintén Kosztolányi (Esti Kornél rímeiből):
- Napoleon vad lába porzik a
- szikláidon, sasfészek: Korzika.
- Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
- ha járom a poros-boros Szabadkát.
- Mióta labdám elgurult itt,
- nem ér az élet egy fabatkát.
- Budapest!
- Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
- Csupa test!
- Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
- csuda-est!
- Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
- buta, rest!
- Rimet reád még! Színt, mely életemre
- odafest!
- Ha meghalok, mondjátok siromnál:
- Budapest.
Kurt Vonnegut (Az ötös számú vágóhíd):
- Élt egy ember Törökhonban,
- Szerszámjához így szólt zordan:
- "Elherdáltad minden pénzem,
- Tönkretetted egészségem,
- S pisilni sem tudsz már mostan?"
Nemzeti[szerkesztés]
- Borneo és Celebes
- Magyar volt és magyar lesz!
- Karinthy Frigyesnek tulajdonítják
- Piros, fehér, zöld az adu,
- Lesz még Moszkva magyar falu!
- Falfirka
Szerelmes vers[szerkesztés]
- Bika vagyok, tehén vagy,
- Én Te vagyok, Te Én vagy!
- Weöres Sándor
Orosz[szerkesztés]
A következő kis versikét a népnyelv szerint Jevtusenko írta Dolmatovszkijnak (mások szerint folklór):
- Я Евгений, ты Евгений,
- Я не гений, ты не гений.
- Я говно и ты говно,
- Я недавно, ты – давно.
Megint mások szerint Puskin írta.
(Nyers fordításban: Én is Jevgenyij vagyok, te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te már rég.)
Lásd még[szerkesztés]
- Kecskerímek
- Michael Braude-díj, irodalmi díj, melyet a legjobb bökvers írónak adnak az Egyesült Államokban.
További információk[szerkesztés]
