Bóbitás halción

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bóbitás halción
Blue-winged kookaburra arp.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Dacelo
Faj: D. leachii
Tudományos név
Dacelo leachii
Vigors & Horsfield, 1827
Szinonimák

Kékszárnyú kokabura

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bóbitás halción témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitás halción témájú médiaállományokat és Bóbitás halción témájú kategóriát.

A bóbitás halción, más néven kékszárnyú kokabura (Dacelo leachii) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Nicholas Aylward Vigors és Thomas Horsfield írták le 1827-ben.[3] Tudományos faji nevét William Elford Leach brit zoológus után kapta.

Alfajai[szerkesztés]

  • Dacelo leachii leachii (Vigors & Horsfield, 1827) - Kelet-Ausztrália, Brisbane környékétől Broome-ig
  • Dacelo leachii cervina Melville-sziget és a környező rész a kontinensen
  • Dacelo leachii cliftoni - Pilbara- és Hamersley régiók Ausztrália északnyugati részén
  • Dacelo leachii occidentalis (Gould, 1870) - Közép-Ausztrália
  • Dacelo leachii intermedia (Salvadori, 1876) - Új-Guinea délkeleti része
  • Dacelo leachii superflua (Mathews, 1918) - Új-Guinea délnyugati része [2]

Előfordulása[szerkesztés]

Új-Guinea szigetének déli részén, valamint Ausztrália északi részén él. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, lombhullató erdők és szavannák, folyók és patakok közelében, valamint legelők, szántóföldek és ültetvények vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Többnyire kerüli azokat a vidékeket, ahol közeli rokona a kacagójancsi (Dacelo novaeguineae) előfordul.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 38–41 centiméter, a hím testtömege legfeljebb 250–322 gramm, a tojóé 260–370 gramm.[3] A kacagójancsi közeli rokon faja. Sok mindenben hasonlít rá, de kisebb termetű. Feje viszonylag nagy, a nyaka pedig meglehetősen rövid. Szárnyain világoskék, csillogó rajzolatok találhatók, míg a faroktollak hátoldala, barna alapon feketén csíkozottak. Jellemző bélyege égszínkék válla, melyről nevét is kapta. A hasoldala piszkosfehér okker sárgás csíkozottsággal. Halántéktollai fekete sávos piszkosfehérek. Csőre hosszú, enyhén lapított és szablyaszerű, a vége hegyes, a felső csőrkáva barna, az alsó sárgás színű. A hím farka kék, a tojóé ellenben vörösesbarna színű. ezt kivéve azonban nincs különbség a két ivar között. Szeme ellentétben a kacagójancsiéval sárga színű.

A hím farka kék
tojóé vörösesbarna

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka rovarokból és más gerinctelenekből, kisemlősökből (rágcsálók), hüllőkből (köztük kígyók is), madarakból és azoknak fiókáikból áll. A tengerparti területeken élő egyedek rákokat és olykor kisebb halakat is fogyasztanak.

Általában 3 vagy valamivel több egyed él együtt, a csoport egy párból és segítőikből áll. Néhány különösen sikeres csoport akár 12 egyedből is állhat. Ezek a segítők többnyire hímek, kiveszik részüket a költési feladatokból és a territórium védelméből egyaránt. Mindig a szaporodó pár a legmagasabb rangú, és a rangsor már korán, a fiatalok között kialakul.

Szaporodása[szerkesztés]

Többnyire 10-25 méter magasra rakja a fészkét a fák odvába. Olykor termeszvárakba is készíthet maga számára üreget. 2-3 fehér tojását 24-26 napig költi. A madarak egyéves korukban érik el az ivarérettséget. A fiatal madarak körülbelül 30 napos korukban repülnek ki, de a szülőkkel maradnak még egy évíg és segítenek felnevelni a következő fészekaljat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 26.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Haubenliest című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]