Bélyácz Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bélyácz Iván
Született 1949. február 1. (68 éves)
Battonya
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász,
egyetemi tanár
Díjak Apáczai Csere János-díj

Bélyácz Iván (Battonya, 1949. február 1. –) magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.[1] A tőkefinanszírozás és az amortizáció kérdéskörének neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés]

1967-ben érettségizett, majd felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1971-ben szerzett közgazdász diplomát.[1] 1972-ben szerzett egyetemi doktori címet. Diplomájának megszerzése után Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán kezdett el tanítani,[1] az oktatói ranglétrát végigjárva 1991-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezést a Vállalati Gazdaságtan és Számviteli Tanszékre, ahol később tanszékvezetői megbízást is kapott. 1997 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. Pécsi állása mellett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen is tanít magyar nemzetiségű közgazdászhallgatókat. 1993-ban Apáczai Csere János-díjban részesült.

1981-ben védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi, valamint az Ipar- és Vállalat-gazdaságtani Bizottság és a Pécsi Akadémiai Bizottság tagja. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2006-ban a PTE KTK Gazdálkodástudományi Intézet igazgatója lett.[1] 2011-ben a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya elnöke lett. A Doktori Tanács közgazdaság-tudományi szakbizottságának tagjai köze is bekerült.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a befektetések tőkefinanszírozási és hatékonysági problémái, az amortizáció elmélete és gyakorlata, valamint a beruházások hatékonysága.[1]

Kezdetben az állóeszköz-állomány és az amortizáció kérdéseivel foglalkozott, később a tőkefinanszírozás és a privatizáció vállalati aspektusairól írt, amellyel megalapozta ennek magyarországi hátterét. Jelentős eredményeket ért el a beruházások döntési és finanszírozási problémáinak újszerű vizsgálatában. A pénzügyi gazdaságtan hazai kutatását nagyban segítették jelentősnek tekintett művei. Tanulmánya jelent meg a vállalati tőkestruktúráról, a külföldi működőtőke és a külső eladósodás kapcsolatáról, valamint a vállalati teljesítmény mérésének etikai aspektusairól. Több mint hetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publikációt magyar és angol nyelven adja ki.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Az állóeszközállomány korszerűsítési folyamata (1983)
  • Investment Policy and Structural Transformation in Hungary (1984)
  • Amortizáció és felhalmozás (1988)
  • Misconceptions in Restructuring the Ownership System in Hungarian Economy (1990)
  • Vállalati tőkefinanszírozás (1991)
  • Amortizáció és pótlás (1991)
  • Tulajdonreform (1992)
  • Privatizáció (1993)
  • Amortizációelmélet (1993)
  • Tulajdon és gazdaság (1994)
  • Tőkeberuházási és finanszírozási döntések (1995)
  • Érték és tulajdon (1996)
  • Tulajdon és hatékonyság (1998)
  • Beruházási fordulat (2000)
  • Befektetéselmélet (2001)
  • The Determinants of Capital Structure of Hungarian Firms in Transition (Balla Andreával, 2007)
  • A vállalati teljesítmény mérésének etikai aspektusai (2007)
  • A vállalati pénzügyek alapjai (2008)
  • A befektetési döntések megalapozása (2009)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 98. o. ISBN 978-963-06-7919-0