Bánatpénz
A bánatpénz egy szerződésben kiköthető fizetési kötelezettség arra az esetre, ha a szerződő fél él elállási jogának gyakorlásával, azaz eláll a szerződéstől.
A hatályos Ptk-ban[szerkesztés]
Az elállás, mint a szerződének egyoldalú nyilatkozattal való megszüntetésének jogát a felek meghatározott pénzösszeg (bánatpénz) fizetése ellenében is kiköthetik. A bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét a kötelezett kérelmére mérsékelheti.[1]
A hatályos Ptk.
„változatlan formában tartja meg a Ptk. 320. § (2) bekezdésben szabályozott bánatpénz kikötésének és annak bírósági mérséklésének a lehetőségét. A bánatpénz a másik fél kártalanítását szolgálja. Ilyen esetben a joggyakorlat alapján a bánatpénz értékét meghaladó kár megtérítése nem követelhető, hiszen a felek a szerződésbeli a bánatpénz megfizetésére tekintettel kötötték ki az elállás jogát, így jogellenesség az elálló oldalán nem merül fel.[2]”
Története[szerkesztés]
A bánatpénz (latinul arrha poenitentialis) már az ókori római jogban ismert jogintézmény volt. Jelentősen különbözött a foglalótól, mivel a bánatpénz a szerződéskötésnél adott vagy kikötött fix büntetési összeg (poena) volt, amelynek a megfizetésével a szerződő fél az egyoldalú elállás jogát biztosíthatta magának arra az esetre, ha a szerződéskötést utóbb megbánná. A bánatpénz követelése esetén az alperes választhatott, hogy megfizeti a bánatpénzt, vagy teljesít.
A bánatpénz tehát nemhogy erősítette, inkább lazította a kötelmet. Nem is igényelhette a szerződés felbontása miatt károsodó fél a bánatpénz összegét meghaladó kára megtérítését.[3]
A joggyakorlatban[szerkesztés]
- A BH 2004/9/359. szerint[4]
" A bánatpénz elsődlegesen a szerződéstől való elállás esetére köthető ki, de nincs akadálya annak, hogy a felek más kötelezettség teljesítésére vonatkozóan hasonló rendeltetésű pénzösszeg megfizetéséről állapodjanak meg. Ha a bánatpénz elvesztésére vonatkozó feltételek nem következtek be, a letett összeg visszajár. A felek által újabb feltételek mellett utóbb folytatott szerződéskötési tárgyalásokhoz nem kapcsolható az eredetileg más feltételekre vonatkozó bánatpénz fizetési kötelezettség [Ptk. 200. § (1) bek., 205. § (1) és (2) bek., 211. § (1) bek., 213. § (1) bek., 320. § (1) és (2) bek.]. " (Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.969/2003. sz.).
Források[szerkesztés]
- Bíró Endre: Jogi szótár. 42. old.
- Főv. Ítélőtábla 2004
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 5: 179. § (2) bek.
- ↑ Archivált másolat. [2017. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 21.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 19.)
- ↑ Archivált másolat. [2010. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 25.)
