Azovegyület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az azovegyületek általános képlete

Az azovegyületek a benzol származékaihoz tartozó vegyületek csoportja, amelyek jellemzően [–N=N]-csoportot tartalmaznak, továbbá az N2-csoport mindkét vegyértéke benzolmaradékhoz kapcsolódik. Az IUPAC definíciója szerint az azovegyületek az HN=NH diazén származékai, ahol mindkét hidrogénatomot egy hidrokarbilcsoport helyettesíti.[1]

A diazovegyületekben szintén megvan az N2 csoport, de két vegyértéke közül csak az egyik kapcsolódik benzolmaradékhoz, a másikat savmaradék köti le. Az azovegyületekkel közeli rokonok az azoxi- és hidrazovegyületek. Előbbiekben N2O, utóbbiakban N2H2 csoport van.

Az azo név a francia azote szóból származik, melyet Antoine Lavoisier alkotott a görög zóé (ζωή = élet) szó fosztóképzős alakjából. Az élettelen arra utal, hogy a nitrogén nem alkalmas légzésre.[2]

Előállítás és felhasználás[szerkesztés]

E vegyületek előállítása a benzol nitroszármazékaiból történhetik. Így például lúgos oldatban nitrobenzolt enyhén redukálva,

Hasonlóan viselkednek a benzol többi bonyolultabb származékai is. Nagyon fontos ipari tevékenységben szerves festékanyagént.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. azo compounds, A kémiai terminológia kompendiuma – Arany könyv (internetes kiadás). International Union of Pure and Applied Chemistry 
  2. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 25. o. ISBN 963 8334 96 7  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]