Autogén tréning

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az autogén tréning Johannes Heinrich Schultz német pszichiáter nevéhez fűződik és a relaxációs terápiák közé tartozik.[1][2]

A hipnotikus állapotba merülő emberek beszámolóit tanulmányozva, J. H. Schultz arra lett figyelmes, hogy bizonyos élettani változásokhoz különböző testérzetek társulnak.[3] A módszer, amelyet először 1932-ben publikált, egy vizualizációs készletet foglal magába, melynek formuláit ismételgetve relaxált állapot idézhető elő. A technika a testi érzékelés passzív koncentrációján alapul (például a karok és a lábak elnehezedésén és átmelegedésén), amit a gyakorlatban részt vevő személy önszuggesztióval ér el.[2][4] José Custódio de Faria (Faria abbé), Émile Coué és Oscar Vogt Schultz előfutárainak tekinthető. A technikát számos stressz által kiváltott pszichoszomatikus rendellenesség enyhítésére használják.[4][5] A Menninger Alapítvány által kutatott biológiai visszacsatolás (biofeedback) módszerének hívei, köztük Elmer Green, Steve Fahrio, Patricia Norris, Joe Sargent és Dale Walters, párhuzamosan alkalmazták az autogén tréning vizualizációs módszerét és a biofeedback technikával előidézett tudatos testkontroll gyakorlatát. Például az AT hőérzet vizualizációját használták fel a termikus biofeedback elősegítéséhez.[1]

Története[szerkesztés]

Az autogén tréning gyakorlatának kidolgozását Oscar Vogt az alvás és a hipnózis területén végzett kutatásai készítették elő. Vogt hipnotikus foglalkozásokon részt vevő emberek tapasztalatait vizsgálta, és azt találta, hogy az említett személyek egy idő után önállóan is képesek voltak a hipnotikus állapothoz hasonló, relaxált állapot elérésére és annak fenntartására az akaratuktól függő ideig. Ezek a rövid távú mentális gyakorlatok alkalmasnak tűntek, arra hogy csökkentsék a stresszt, a fáradtságot és a feszültséget. Vogt kutatási eredményei hatással voltak Johannes Heinrich Schultz munkásságára, akinek figyelme az önszuggesztió jelenségére irányult. Az AT módszerének kidolgozása során Schultz olyan megközelítést keresett, amellyel a hipnoterápiás foglalkozások nemkívánatos következményei (például az egyén passzivitása és a terapeutától való függősége) kiküszöbölhetőek. Egészséges személyek hipnotikus állapotban tapasztalt hallucinációinak vizsgálatakor Schultz azt találta, hogy az alanyok többsége jellemzően két érzetet észlel: a végtagok elnehezedését és átmelegedését. Schultz arra volt kíváncsi, hogy a végtagok elnehezedésének és átmelegedésének elképzelése önmagában is indukálhat-e hipnotikus állapothoz hasonló mentális állapotot. Ettől az ötlettől vezérelve végül hat alapvető gyakorlatot dolgozott ki.[6]

Az autogén tréninget angol nyelvterületen Wolfgang Luthe népszerűsítette. Schultz-cal együtt, társszerzőkként több közös kötetet is publikáltak. 1963-ban Luthe felismerte az AT gyakorlata során tapasztalt autogén válasz (autogenic discharge) jelentőségét, mely motoros (pl. izomrángás, vagy zsibbadás), emocionális, szenzoros (taktilis, vesztibuláris és proprioceptív, optikus és akusztikus) válaszreakció formájában is megjelenhet[7] és összefüggésbe hozható a páciens traumatörténetével. Ezt követően dolgozta ki az autogén lereagálás (autogén abreakció[megjegyzés 1]) módszerét.[8] Tanítványa, a McGill Egyetemen végzett Luis de Rivera vezette be a pszichodinamikus elméleteket Luthe megközelítésébe;[9] egy új, elemző módszer kidolgozásával, az autogén analízissel,[10] amely a tudatalatti folyamatok feltérképezésére szolgál.


Luis de Rivera, Autogén pszichoterápiás módszerek[11]

A vizualizációs gyakorlatok hatásai[szerkesztés]

Az autogén tréning (AT) saját erőből merítő, saját aktivitást felhasználó,[12] rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlás. Minden nap körülbelül 15 percet vesz igénybe, reggel, délben és este. Minden ülés alatt a gyakorló egy sor vizualizációt, úgynevezett formulákat ismételget, amely egy bizonyos szintű megnyugváshoz, elengedéshez vezet. Az AT kb. 10-12 alkalom alatt elsajátítható módszer. A relaxációs terápia hetente, esetleg kéthetente egyszer 30-40 perces órák keretében történik. A terápiás órák közti időben naponta kétszer 10 perces otthoni gyakorlás szükséges.[13][14][15]

Az autogén tréning elsajátításának 3 sarkalatos pontja:[6]

  • a külső ingerek kizárása és a belső késztetések csökkentése
  • a tanult vizualizációk (formulák) gondolatban való ismételgetése
  • passzív koncentráció

A passzív koncentráció azt jelenti, hogy a tréning alanya a formulák által sugallt érzések és testérzetek átélésére törekszik, míg a külvilágból érkező ingereket és a szorongást keltő gondolatokat megpróbálja figyelmen kívül hagyni. A gyakorlat megfelelő elsajátításához egyfajta megfigyelő, szemlélődő attitűd kialakítása szükséges.[4]

A gyakorlat a következő testhelyzetekben végezhető:[6]

  • ülő testhelyzetben
    ülő testhelyzetben
  • fotelban hátradőlve
    fotelban hátradőlve
  • fekvő testhelyzetben
    fekvő testhelyzetben
  • asztalnál ülve
    asztalnál ülve

A Schultz által kifejlesztett technika hat gyakorlat elsajátításán alapul, melyek a következőek:[6][16]

  1. „Érzem, hogy a jobb karom elnehezedik. A jobb karom nehéz.” A vizualizáció ismételgetése megkönnyíti a kar izmainak elernyedését, azáltal, hogy az alany figyelmét a kar súlyára irányítja. A tréning kezdeti szakaszaiban a kar súlyának észlelése és az elernyedés sokkal gyorsabban következik be és az érzet sokkal kifejezettebb. Az érzet egyidejűleg megjelenhet a többi végtagban is. Egy hét gyakorlás után már egy rövid koncentráció is képes előidézni a súlyosság érzetét és az elernyedést mind a négy végtagban.[4]
  2. A passzív koncentráció a hőérzetre irányul: „Érzem, hogy a jobb karom átmelegedik. A jobb karom meleg.”
  3. A szívműködés tudatosítása a formula ismételgetésével: „Érzem, ahogy az egész testemben lüktetve áramlik a vér. A szívem dobog.”
  4. A légzés tudatosítása: „Az egész testem lélegzik.”[17]
  5. A tréning alanya a hasi részre koncentrál: „Sugárzó meleg árad szét a hasamban.”
  6. A gyakorlatot végző személy a passzív koncentráció segítségével hideg testérzetet szuggerál, figyelmét a homlokra és a koponyára irányítja: „A homlokom kellemesen hűvös. A fejem tiszta.”

Minden új gyakorlat bevezetését, a már megtanult formula, vagy formulák felidézése előzi meg. Az újabb gyakorlatok elsajátítása, ismételgetése kezdetben rövidebb időintervallumokban történik, mint a már megtanult érzetek előidézése.[4]

Szükség esetén, klinikai használatban az AT gyakorlatainak a következő 3 módosítása lehetséges:[4]

  • csak néhány vizualizáció használata (például a súly-érzet és a hőérzet tudatosításának elsajátítása)[18]
  • a hat alapgyakorlat mindegyikének elsajátítása, egyetlen formula módosításával
  • az alapgyakorlatok használata egy kiegészítő, probléma specifikus formula hozzáadásával

L. Spencer egyik tanulmányában[1] azt sugallja, hogy az AT képes lehet helyreállítani az egyensúlyt az autonóm idegrendszerhez tartozó, szimpatikus (menekülés, vagy harc) és paraszimpatikus (pihenés és emésztés) rendszerek aktivitása között. A szerző feltételezése szerint, az autogén tréningnek számos pozitív hatása lehet, mivel a paraszimpatikus idegrendszer megfelelő működése hatással van az emésztésre és a bélműködésre, csökkentheti a vérnyomást és lassíthatja a pulzust, valamint szerepet játszik az immunrendszer kiegyensúlyozott működésében is.

Ellenjavallatok[szerkesztés]

Az autogén tréning ellenjavallt olyan személyeknél, akik szívbetegségben szenvednek (pl. akik a közelmúltban szívinfarktuson estek át), vagy pszichotikus rendellenességek esetén.[19] Alkalmazása nem ajánlott 5 év alatti gyermekeknél, valamint olyan egyéneknél, akiknek a tünetei nem ellenőrizhetőek.[6]

Klinikai használata és eredmények[szerkesztés]

Az AT módszerét sikerrel alkalmazzák különböző tünetek enyhítésére, például az asztma, vagy a magas vérnyomás kezelésére, illetve pszichés panaszok, például szorongás, vagy depresszió esetén.[6][16]

Németországban, az először 1932-ben publikált módszer klinikai használata hamar elterjedt, az 1980-as évektől, pedig már világszerte alkalmazták. 2002-ben az Applied Psychophysiology and Biofeedback[20] című kiadványban megjelent, 60 tanulmány felhasználásával készített elemzés beszámolója alapján az AT a leginkább ajánlott, konkurens terápiás módszerekkel összehasonlítva hasonlóan kedvező eredményeket mutat, számos, különböző betegséggel diagnosztizált személyek esetében. Ráadásul az AT járulékos hatásának eredményeként, a páciensek többsége életminőségének javulásáról számolt be.

Japánban, a Tokiói Pszichológiai és Konzultációs Központ (Tokyo Psychology and Counseling Service Center) kutatói az autogén tréning klinikai hatékonyságának mérésére szolgáló, egységes szabványt dolgoztak ki.[21]

Kevés neurofiziológiai kutatás áll rendelkezésre a témában. Egy 1963-as EEG vizsgálatokon alapuló tanulmány[22] szerint, az agy egyes részeinek (thalamikus, hypothalamikus és agytörzsi) aktivitása megváltozik az AT gyakorlatok végzése során, valamint a gyakorlat különböző szakaszaiban tapasztalt EEG mintázatok eltérőek lehetnek. Egy 1958-as tanulmány azt feltételezi, hogy az AT által előidézett állapot, a normál ébrenlét és az alvás közötti állapotnak felel meg.[23]

Az autogén tréning összehasonlítva más relaxációs technikákkal[szerkesztés]

Az autogén tréning forradalmi újítása a passzív koncentráció, melynek elsajátítása révén a gyakorlatot végző személy önállóan is képes az ellazult mentális állapot elérésére. Szemben más relaxációs technikákkal (progresszív izomrelaxáció (PMR), biofeedback), ahol a gyakorlatvezető az egyén élettani működéseit hivatott kontrollálni. Az autogén tréninget az önhipnózist alkalmazó módszerek közé sorolják, mert (szemben a hetero-hipnózissal) a gyakorlatot végző egyén egy másik személy segítsége nélkül kerül relaxált állapotba. Ily módon a fiziológiai visszacsatolást segítő berendezések alkalmazása, valamint a hipnoterapeuta jelenléte is feleslegessé válik.[4]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ abreakció ném, orv abreagieren ’éleszd fel újra és szabadulj meg tőle’. Korábban pl. Josef Breuer és Sigmund Freud katarziselméletében használt terminus.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c LACI., SPENCER,. FLOTATION : a guide for sensory deprivation, relaxation, & isolation tanks.. [S.l.]: LULU COM (2015. április 25.). ISBN 9781329173750. OCLC 980240164 
  2. ↑ a b Stetter, Friedhelm (2002. március 1.). „Autogenic Training: A Meta-Analysis of Clinical Outcome Studies” (angol nyelven). Applied Psychophysiology and Biofeedback 27 (1), 45–98. o. DOI:10.1023/a:1014576505223. ISSN 1090-0586.  
  3. ↑ Moral aspect of Autogenic Training 
  4. ↑ a b c d e f g Principles and practice of stress management, Lehrer, Paul M., Woolfolk, Robert L., Sime, Wesley E., 3rd, New York: Guilford Press (2007. április 25.). ISBN 9781606230008. OCLC 144770991 
  5. ↑ Videó 3
  6. ↑ a b c d e f Kanji, N. (1997. szeptember 1.). „Autogenic training”. Complementary Therapies in Medicine 5 (3), 162–167. o. DOI:10.1016/s0965-2299(97)80060-x.  
  7. ↑ flash-cards. quizlet. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
  8. ↑ Beszélgetés és pszichoanalízis. imago. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
  9. ↑ Rivera, José Luis González de. Autogenic psychotherapy and psychoanalysis, The body in psychotherapy: international congress, Geneva, February 1–3, 1996. Basel; New York: Karger, 176–181. o. (1997. április 25.). ISBN 9783805562850. OCLC 36511904 
  10. ↑ Rivera, José Luis González de. Autogenic analysis: the tool Freud was looking for, 67–76. o.. DOI: 10.1080/13569080120042216 (2001) 
  11. ↑ 2000 Luis de Rivera. Psicoterapia Autogena. Asociacion Española de Psicoterapia, Madrid, 2000 www.psicoter.es Archiválva 2018. február 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  12. ↑ Linden, Wolfgang (1994. szeptember 1.). „Autogenic Training: A narrative and quantitative review of clinical outcome” (angol nyelven). Biofeedback and Self-regulation 19 (3), 227–264. o. DOI:10.1007/bf01721069. ISSN 0363-3586.  
  13. ↑ Dr. Alexander Sztrasnij: Az autogén tréning. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
  14. ↑ G. Krapf: Az autogén tréning gyakorlata -- Csoportos terápia -- Szervi és szervrendszeri gyakorlatok. [2018. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
  15. ↑ Az autogén tréning alkalmazása a sportban (Sport és testnevelés időszerű kérdései Sport. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
  16. ↑ a b Autogenic therapy., Luthe, Wolfgang,, Schultz, J. H. (Johannes Heinrich), 1884-1970., New York,: Grune & Stratton. ISBN 9780808906643. OCLC 47990 
  17. ↑ Videó 1
  18. ↑ Videó 2
  19. ↑ Rosa, Karl Robert. Autogenic training. London: Victor Gollancz (1976). ISBN 0575021004. OCLC 2615822 
  20. ↑ (2002. március 1.) „Autogenic training: a meta-analysis of clinical outcome studies”. Applied Psychophysiology and Biofeedback 27 (1), 45–98. o. DOI:10.1023/A:1014576505223. PMID 12001885.  
  21. ↑ (2002. február 1.) „自律訓練法の臨床効果測定用尺度 (ATCES) の開発 [Development of Autogenic Training Clinical Effectiveness Scale (ATCES)]” (japanese nyelven). 心理学研究 (Shinrigaku Kenkyu) 72 (6), 475–481. o. DOI:10.4992/jjpsy.72.475. PMID 11977841.  
  22. ↑ Luthe, W. (1963. április 25.). „Autogenic State and Autogenic Shift: Psychophysiologic and Neurophysiologic Aspects” (english nyelven). Psychotherapy and Psychosomatics 11 (1), 1–13. o. DOI:10.1159/000285660. ISSN 0033-3190.  
  23. ↑ Israel, L., & Rohmer, F. (1958). Variations électroencéphalographiques au cours de la relaxationautogène et hypnotique.In P. Aboulker, L. Chertok,& M. Sapir(Eds.), pp 88-98, La relaxation: Aspects théoriques et pratiques Paris: Expansion Scientifique Française.

Videók listája[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Autogenic training című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalomjegyzék[szerkesztés]

  • Günther Karpf: Az autogén tréning gyakorlata : Csoportos terápia : Szervi és szervrendszeri gyakorlatok. 1992, Springer Hungarica Kiadó. ISBN 9637922385
  • Gerhard Jäger: Segíts magadon autogén tréninggel!. 2016, Belső Egészség. ISBN 9786155144363
  • Rainer Tameling: Autogenic Training developed by Dr. Schultz, J. H.: A gentle way to relax. 2017, Independently published. ISBN 1520877900
  • Luis de Rivera: Entrenamiento Autogeno: Psicoterapia Autogena. 2015, CreateSpace Independent. ISBN 9781511700986
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Autogén_tréning&oldid=26387667”