Augustin Chaboseau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Augustin Chaboseau
Született Pierre-Augustin Chaboseau
1868. június 17.
Versailles
Elhunyt 1946. január 2. (77 évesen)
Párizs
Álneve Sar Augustinus
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • újságíró
  • történész
  • okkultista
  • író
  • martinista
A Wikimédia Commons tartalmaz Augustin Chaboseau témájú médiaállományokat.

Augustin Chaboseau (Versailles, 1868. június 17.Párizs, 1946. január 2.) francia történész, újságíró és okkultista.

Korai évek[szerkesztés]

Chaboseau Papustól különböző beavatási láncolaton keresztül került közel a martinizmushoz,[1] és amikor a két orvostanhallgató találkozott, átadták egymásnak, amit kaptak és együtt alapították meg a Martinista Rendet.[2] Később feladta orvosi hivatását, hogy az írásnak szentelhesse magát. Több újság szerkesztésében működött közre és 1891-ben esszét írt a buddhista filozófiáról. Chaboseau kurátor asszisztens volt a párizsi Guimet Múzeum könyvtárában.

1902. december 17-én elvette Louise Rosalie Napiast(fr), Franciaország egyik első női gyógyszerészét, feminista aktivistát. Politikailag elkötelezett baloldaliként az első világháború alatt Aristide Briand miniszterelnök személyi titkára volt.

Tradicionális Martinista Rend (TMO)[szerkesztés]

Papus 1916-ban bekövetkezett halála után a háború szétszórta a Martinista Rend Legfelsőbb Tanácsát és egyes martinisták megpróbálták átvenni az irányítást. Bosszankodva figyelte a lyoni és párizsi martinisták elhajlásait és az 1891-es Legfelsőbb Tanács néhány túlélőjét összehívva, 1931-ben talpra állította a Rendet, hozzáadva a „Tradicionális” jelzőt, megkülönböztetve azt más mozgalmaktól. Chaboseau-t választották meg nagymesterré, de ő ennek ellenére átadta a tisztséget Victor-Émile Michelet számára. Michelet 1938 januárjában elhunyt[3] és Chaboseau átvette a nagymesteri posztot, majd végül, 1939 végén csatlakozott rendjével a FUDOSI-hoz.[4] Chaboseau halála után a TMO Nagymestere Ralph Maxwell Lewis lett és a Rózsakeresztes rend (AMORC) azóta tölti be a tradicionális martinizmus feletti védnöki, támogatói szerepét.[5]

Szabadkőművesként[szerkesztés]

Augustin Chaboseau élete a szabadkőművességben is kiteljesedett. 1907-ben inassá avatták a Francia Nagyoriens(fr) „Szocialista akció” nevű páholyában, majd később az Szabadkőműves Otthon nevű páholyt látogatta, ahol elnyerte a mester fokozatot. 1919-től elhagyta e páholyt, hogy az Emberi Jogok(fr) vegyes (férfiakat és nőket is felvevő) rendszer tagja lehessen.

Környezetvédőként[szerkesztés]

Augustine szenvedélyes környezetvédő volt és segített megmenteni Sceaux település parkját. A Francia Tájvédelmi Társaság és különböző magánszemélyek támogatásával sikerült elkerülni azt, hogy a park az enyészeté legyen azzal, hogy Szajna megye megvásárolta a területet 1923 júliusában.

Történészként[szerkesztés]

1926-ban könyvet írt Bretagne XIII. század előtti történetéről, majd mikor a második világháború kitörése után elmenekült Párizsból, Saint-Malo közelében, Saint-Servan-ban, unokái körében fejezte be Bretagne történetét, a második és a harmadik kötet megírásával.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Robert Ambelain szerint nagynénjén, Amélie de Boisse-Mortemart márkinén keresztül.
  2. Több alapítási dátumra is hivatkozni aszerint, hogy a legelső találkozást (1884), a Rend beindulását (1888) vagy a Legfelsőbb Tanács megalakulását (1891) tekintik kiindulópontnak.
  3. Victor-Émile Michelet
  4. "Ettől kezdve Augustin Chaboseau a F.U.D.O.S.I. három imperátorának egyike lett." link Archiválva 2015. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. History of Martinism and the F.U.D.O.S.I.. private publishing (2009). ISBN 978-1-4092-8260-0 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustin Chaboseau című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.