Auguste Burdeau
| Auguste Burdeau | |
 | |
| Henri Dochy metszete Eugène Pirou fényképe után. | |
| Született | 1851. szeptember 10.[1][2][3][4] Lyon |
| Elhunyt | 1894. december 12. (43 évesen)[1][2][5] Bourbon-palota[6] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja (1871) |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Burdeau témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Auguste-Laurent Burdeau (Lyon, 1851. szeptember 10. – Párizs, 1894. december 12.) francia bölcsész, író és politikus.
Életrajza[szerkesztés]
Szegény szülők gyermeke volt. Elemi iskoláit Párizsban végezte. 1870-ben önkéntesként harcolt a porosz–francia háborúban, de Sedannál megsebesült és a németek fogságába esett, akik Bajorországba internálták. A háború után a filozófia tanára lett Saint-Étienne-ben. 1879-ben indította a Bulletin de Correspondance universitaire-t. 1880-ban Párizsba hívták a Nagy Lajos Líceum tanárának. 1881-ben Paul Bert közoktatásügyi miniszter hivatalfőnökké nevezte ki, de erről a pozícióról 1882-ben leköszönt. 1885 októberében Rhône megyében megválasztották képviselőnek; a radikálisokhoz csatlakozott és közoktatásügyi kérdésekben szólalt fel leginkább. A II. Vilmos német császár által a munkásosztály érdekében 1890 márciusában Berlinbe összehívott nemzetközi gyűlésen Burdeau képviselte Franciaországot, a kamara pedig a pénzügyi bizottság előadójának választotta meg.
Lefordította Herbert Spencer «Essay»-ét (1877-83, 3 kötet), továbbá Arthur Schopenhauer Grundprobleme der Ethik (1888, 3 kiad.) és Die Welt als Wille und Vorstellung (1888, 2 kötet) című műveit. 1882-ben kidolgozta a L'instruction morale á l'école című munkát. Számos folyóirat munkatársa volt. 1892. február 27-én a közmunkák minisztere lett a Émile Loubet kormányában. Amikor Édouard Drumont antiszemita agitátor a Libre Parole-ban a francia bank privilégiumának meghosszabbítása fölött folyó vita alkalmával megvásárolt egyénnek nevezte, Burdeau pert indított ellene, és a rágalmazót három hónapra ítélték. 1892. július 13-án Burdeau a megbuktatott Cavaignac helyett átvette a tengerészeti minisztérium vezetését és rá tudta venni a kamarát a Cavaignac által kért 40 milliónyi póthitel megszavazására. 1893 februárjában a Loubet-kormány többi tagjával együtt lemondott állásáról. Május 31-én megválasztották a költségvetési bizottság előadójává.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ [LH//393/54 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Roglo
- ↑ https://archives.paris.fr/arkotheque/visionneuse/visionneuse.php?arko=YTo2OntzOjQ6ImRhdGUiO3M6MTA6IjIwMjMtMDktMDUiO3M6MTA6InR5cGVfZm9uZHMiO3M6MTE6ImFya29fc2VyaWVsIjtzOjQ6InJlZjEiO2k6NDtzOjQ6InJlZjIiO2k6MjQ1MzcxO3M6MTY6InZpc2lvbm5ldXNlX2h0bWwiO2I6MTtzOjIxOiJ2aXNpb25uZXVzZV9odG1sX21vZGUiO3M6NDoicHJvZCI7fQ==#uielem_move=-2772%2C-2313&uielem_rotate=F&uielem_islocked=0&uielem_zoom=228
- ↑ párizsi városháza: Vital records of Paris
- ↑ Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Burdeau, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
