Ugrás a tartalomhoz

Paul Bert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Bert
Született1833. október 17.[1]
Auxerre
Elhunyt1886. november 11. (53 évesen)[2][3][1][4][5]
Hanoi
Állampolgárságafrancia
HázastársaJosephine Clayton
GyermekeiPaul Berthelot
Foglalkozása
  • politikus
  • entomológus
  • egyetemi oktató
  • orvos
  • kormányzó
  • zoológus
  • fiziológus
  • tisztviselő
Tisztsége
  • a francia nemzetgyűlés tagja
  • Prefect of Nord (1871. január 15. – 1871. február 6.)
IskoláiÉcole polytechnique
KitüntetéseiCameron Prize of the University of Edinburgh
Halál okakolera
Sírhelye
  • Auxerre
  • Cimetière Dunant
  • grave of Paul Bert
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Bert témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Paul Bert (Auxerre, 1833. október 27.Hanoi, 1886. november 11.) francia fiziológus, orvos és politikus.

Életrajza

[szerkesztés]

Párizsban tanulmányozta az orvosi tudományokat, 1863-ban az orvostanból, 1866-ban a természettudományból doktorrá avatták, ugyanekkor a természettudomány professzora lett a bordeaux-i főiskolában, és főként az élettan tanulmányozásának szentelte magát. 1869-ben meghívták Párizsba a Faculté des sciences-be az élettan tanárának. 1875-ben a légsúlymérési kutatásaiért megkapta az akadémia 20 ezer frankos nagydíját. Mint buzgó republikánus, a császárság bukása után a Yonne megye főtitkára lett és 1871. január 15-én Gambetta a Nord megye prefektusává nevezte ki, de ezt a hivatalt pártfogója leköszönése után azonnal letette. 1854-től tagja volt a nemzetgyűlésnek és 1876-tól a képviselőháznak, és a republikánus egyesülethez csatlakozott; az ultramontanizmusnak és a katolikus papságnak, melynek befolyásától az iskolát meg akarta szabadítani, leghevesebb ellenfelei közé tartozott. Ő volt a Ferry-féle oktatásügyi törvény előadója és még tovább ment, mint Ferry, amennyiben ő minden vallástanítást ki akart az iskolából zárni. Méltó feltűnést keltett tehát, amikor Gambetta 1881 novemberében minisztériumába meghívta és a közoktatásügyi tárcát rábízta. Bert sok erélyes rendeletet bocsátott ki a klérus ellen, de Gambettával együtt már 1882. január 26-án visszalépett. Nagy buzgósággal dolgozott az ifjúsági katonai kiképzésén. 1886-ban a francia kormány kinevezte Tonkin és Annam helytartójává, ahol meghalt. Holttestét visszavitték Franciaországba, nagy ünnepélyességgel temették el, emlékének pedig szobrot állítottak.[6]

Munkái

[szerkesztés]
  • Revue des travaux d'anatomie et de physiologie publiés en France pendant l'année 1864 (1886)
  • Notes d'anatomie et de physiologie comparées (1867-70, 2 kötet)
  • Recherches sur le mouvement de la sensitive: Mimosa pudica (1867-70)
  • La pression barométrique (1877)
  • La morale des Jésuites (1880)

Magyarul

[szerkesztés]
  • Utazások és vadász-kalandok. Elbeszélések az állatvilágból; összeáll. Paul Bert, ford. Simonyi Jenő; Eggenberger, Bp., 1888
  • Ázsiai és ausztráliai utazások és vadász-kalandok; összeáll. Bert Pál, átdolg. Simonyi Jenő; Athenaeum, Bp., 1909

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. GeneaStar
  6. Vö. Bérillon, L’oeuvre scientifique de P. bert.