Auger-effektus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Auger-effektus vagy Auger-emisszió (kiejtés: IPA [o.ʒe]; kb. ozsé) a fizika egyik jelensége, melyben egy elektron kilépése az atomból egy másik elektron kilépését vonja maga után. Ez a másodjára kibocsátott elektron az Auger-elektron. A jelenség névadója Pierre Victor Auger francia fizikus.

Amikor egy elektront elmozdítanak az atom alsó szintjéről, egy hiány marad ott. Egy magasabb energiaszintről egy elektron eshet a hiányzó helyére, mellyel energiafelszabadulás jár. Habár ez az energia néha foton formájában távozik, az energiát egy másik elektron is megkaphatja, és elhagyhatja az atomot.

A kilépéskor az Auger-elektron kinetikus energiája megfelel annak az energiakülönbségnek, mely a kezdeti elektronátmenet energiája és annak a héjnak az energiája között áll fenn, amelyről az Auger-elektron kilépett. Ezek az energiaszintek az atomtól és az atom kémiai környezetétől függenek. Az Auger-elektron spektroszkópia Röntgensugarakkal vagy vagy nagy energiájú elektronokkal bombázva gerjeszti az Auger-elektronokat, melyeknek intenzitását az Auger-elektron energiájának függvényeként méri. Az így kapott spektrumok alapján azonosíthatók a kibocsátó atomok, valamint környezetük bizonyos tulajdonságai.

Hasonló Auger-effektus jön létre félvezetőkben. Egy elektron és egy elektronhiány rekombinálódva átadja energiáját a vezetősávban tartózkodó elektronnak, növelve annak energiáját.

Az ellentétes hatást elektron ütközéses ionizációnak nevezik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Auger-effektust 1923-ban Lise Meitner osztrák fizikusnő és két évvel később Pierre Victor Auger francia fizikus egymástól függetlenül fedezték fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]