Asleep at the Wheel

	Asleep at the Wheel
	Ray Benson
	Információk
Alapítva	1970
Műfaj	country
Kiadó	DreamWorks Records
	Tagok
	Lucky Oceans
	Az Asleep at the Wheel weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Asleep at the Wheel témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az Asleep at the Wheel amerikai western swing együttes, amelyet a nyugat-virginiai Paw Pawban alapítottak. Az együttes 1970-es megalakulása óta kilenc Grammy-díjat nyert, több mint húsz albumot adott ki, és több mint 21 kislemez szerepelt a Billboard listáján. Legsikeresebb kislemezük, a „The Letter That Johnny Walker Read” 1975-ben a 10. helyen végzett.

Történet[szerkesztés]

Az Asleep at the Wheelt 1969 végén alapította Ray Benson énekes, gitáros és Leroy Preston, dobos és Reuben Gosfield, steelgitáros Paw Pawban, West-Virginiában. Kicsit később csatlakozott hozzájuk Chris O'Donnel gitáros, énekes. 1971-ben felvették Floyd Domino billentyűst is.

A zenekar San Franciscoba költözött, ahol a Berkeley's Long Branch Saloon szerződtette fel őket. Miután helyben hírnevet szereztek, a csoport 1972-ben szerződést kötött a United Artists Recordsszal. Az első, sikertelen album megjelenése után 1974-ben a texasi Austinba költöztek. A második album 1974-ben jelent meg az Epic Recordsnál. A Choo Choo Ch'Boogie című kislemezük már listasiker lett.

Miután további két zenész, Lisa Silver és Bobby Womack csatlakozott a csapathoz, 1975-ben a Capitol Recordsra váltottak. A Texas Gold albumról több sikeres kislemez is megjelent, amelyek közül a The Letter That Johnny Walker Read a legjobb 10-be került. A következő album, a Wheelin' And Dealin ', magas eladási mutatókat ért el. A Route 66 című dalt már Grammy-díjra jelölték. A zenekar népszerű élőszereplővé vált, és számos turnén vett részt.

1978-ban a One O'Clock Jump Grammy-díjat nyert.

1980-ban jelentős személyi átalakulás után azonban egy hosszú sikertelen időszakot kellett leküzdeni, ami egészen az 1980-as évek közepéig tartott. A túlélés érdekében a zenekar kénytelen volt reklámokat és filmzenét készíteni. 1987-ben, az Epic kiadóra váltás után tudott az együttes talpra állni. A House of Blue Lights kislemez bekerült a legjobb 20 közé, és a zenekar ismét Grammy-díjat kapott egy instrumentális számért.

A Western Standard Time című albumuk is Grammy-díjat kapott. 1989-ben az Asleep at the Wheel részt vett a londoni Wembley Fesztiválon. Aztán alapító tagok közül Reuben Gosfield és Chris O'Donnel is kiszállt. Csak Ray Benson maradt az eredeti zenészgárdából. 1995-ben, a 25. évforduló alkalmából Austinban rendeztek nagykoncertet, amelyen számos egykori zenekari tag is részt vett.

Az évek során körülbelül 80 zenész volt az Asleep at the Wheel tagja.

Tagok[szerkesztés]

Ray Benson
Leroy Preston
Jason Baczynski
Reuben Gosfield
Chris O'Donnel
Katie Shore
Dennis Ludiker
Connor Forsyth
Josh Hoag
Flavio Pasquetto
Joey Colarusso

Albumok[szerkesztés]

1973: Comin’ Right at Ya
1974: Asleep at the Wheel
1975: Fathers & Sons
1978: Collision Course
1979: Served Live
1985: Pasture Prime
1985: Asleep at the Wheel
1991: Asleep At The Wheel-Live & Kickin’ Greatest Hits
1992: Route 66
1995: The Wheel Keeps on Rollin’
1997: Back to the Future Now – Live at Arizona...
2003: Take Me Back to Tulsa
2003: Wide Awake!: Live in Oklahoma
2003: Live at Billy Bob’s Texas
2003: Remembers the Alamo
2006: Live from Austin, TX
2007: Reinventing the Wheel
2007: Kings of Texas Swing
2007: Santa Loves to Boogie
2007: Asleep at the Wheel with The Fort Worth Symphony Orchestra
2018: New Routes
2020: Stepping Westwards
2021: Half A Hundred Years
2021: Back on the Highway (Live 1985)

Díjak[szerkesztés]

9 Grammy-díj

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Asleep at the Wheel című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.