Armin Pavić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Armin Pavić
Született1844. március 29.
Pozsega
Elhunyt1914. február 11. (69 évesen)
Zágráb
Állampolgársága
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • fordító
  • egyetemi oktató
  • politikus
  • croatist
  • gimnáziumi tanár
SírhelyeMirogoj temető
SablonWikidataSegítség

Armin Pavić (Pozsega, 1844. március 29.Zágráb, 1914. február 11.),[1] horvát irodalomtörténész, műfordító, politikus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.

Élete[szerkesztés]

Pozsegában született 1844-ben. Szülővárosában és Zágrábban járt középiskolába. Fiatal korában verseket és novellákat, fordításokat és színházi ismertetőket publikált. Klasszikus-filológiai és szlavisztikai tanulmányait 1864-ben Bécsben végezte.[1] Középiskolai tanárként dolgozott Eszéken, Fiuméban, Varasdon, Pozsegában és Zágrábban. 1874-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1877-től a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán a horvát nyelv és irodalom professzora volt.[2] 1882/83-ban és 1894/95-ben a kar dékáni tisztségét is betöltötte.[2] 1896/97-ben az egyetem rektora. 1884 és 1906 között parlamenti képviselő volt.[1] Zágrábban halt meg 1914. február 11-én. A zágrábi Mirogoj temetőben temették el.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Irodalomtörténettel és irodalomelmélettel foglalkozott. Számos folyóiratban publikált színházi és irodalomkritikákat, leggyakrabban Bécsben. Horvátországban az ún. idősebb generáció egyik legjelentősebb irodalomtörténésze volt,[2] aki eltávolodott az irodalmi anyag szűken vett filológiai megközelítésétől, és szisztematikusabb irodalomtörténeti kutatásba kezdett. Fordítói munkásságából ki kell emelnünk Anakreón költészetének a „Vienac” folyóiratban megjelent fordításait és Arisztotelész Poétikájának fordítását, részletes megjegyzésekkel. [1]

Arról ismert, hogy bekapcsolódott Ivan Gundulić „Osman” című művének eredetéről szóló irodalmi vitába. Kezdetben azt állította, hogy két író írta, később pedig ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, hogy két kisebb vers létezik, amelyeket csak később olvasztottak össze. Hasonló tézist szorgalmazott a rigómezei csatáról szóló vers eredetéről szóló vitákban, azzal érvelve, hogy ezek egy nagyobb szövegegységből, valószínűleg egy eposzból származó részletek. Pavić ilyen téziseit minden bizonnyal befolyásolták Wolf feltételezései Homérosz eposzának keletkezéséről.[1]

Egyik első műve, a „Historija dubrovačke drame” (A dubrovniki dráma története, 1871) az első horvát átfogó munka a dubrovniki irodalomról.[3] Jelentősek még az Ivan Gundulićról szóló művei, az „Estetička ocjena Gundulićeva Osmana” (Gundulić Osmanjának esztétikai értékelése, 1879); és a „Postanje Gundulićeva Osmana” (Gundulić Osmanjává válás, 1913) továbbá a J. Palmotićról írt monográfiája, a „Junije Palmotić (1883). Ő rendezte sajtó alá Gundulić fennmaradt műveinek összes kiadását. Érdekes hozzájárulása a horvát irodalomtörténethez a kora újkori horvát irodalom kutatása.[1]

Főbb művei[szerkesztés]

  • O dubrovačkih prevodiocih grčkih tragedija, 1867.
  • Aristotelova definicija pjesničke umjetnosti, 1868.
  • Kako se izgubilo 14. i 15. pjevanje Gundulićeva Osmana, 1871.
  • Historija dubrovačke drame, 1871.
  • Estetička ocjena Gundulićeva Osmana, 1879.
  • Postanje Gundulićeva Osmana, 1913.
  • Junije Palmotić, 1883.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]