Archidiakónus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az archidiakónus vagy más nevein archidiakonus vagy archidiákonus egy egyházi személy, amely közvetlenül a püspök alatt van, és számos keresztény egyházban főesperes.

Etimológia[szerkesztés]

Görög eredetű összetett szó: ἀρχι (az első) + διάκονος (szolga, miniszter).

Római katolikus egyház[szerkesztés]

A régi keresztény egyházban a diakónusok és az alsóbbrendű papság élén álló diakónus; feladata volt a szegénygondozás és az egyház anyagi ügyeinek intézése.[1]

Az egyház első korában a püspök mellett presbiterekből és diakónusokból álló presbitérium volt szervezve. A legidősebb presbiter helyettese volt a püspöknek a papi működésekben, melyekre a püspöki rend szorosan nem kívántatott, a püspök egyéb teendőivel a diakónusoknak egyike bízatott meg, amaz az «archipresbiter», emez az «archidiakonus», aki azonban idővel rangra és hatalomra annyira túlszárnyalta az előbbit, hogy szinte a presbiterek közül került ki.[2]

Az archidiakonusok a középkorban nagy hatalomra tettek szert, mely már a püspöki hatalmat is háttérbe szorította. A 16. századi trienti zsinat végül hatalmukat szűk körre korlátozta.[1]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b Uj Idők Lexikona Archidiakonus (Budapest, 1936)
  2. Pallas nagy lexikona