Arab névszóragozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az arab névszóragozás (arabul إعراب الأسماء [iʿrāb al-asmāʾ]) a klasszikus vagy irodalmi arab nyelv névszóit helyezi el négy morfológiai kategóriában: az adott szó állapotát (ami lehet határozatlan vagy határozott), nyelvtani nemét (ami lehet hím- vagy nőnemű), számát (ami lehet egyes, kettős és többes), valamint esetét (alany-, tárgy- vagy birtokos eset). Az egyes változatokat többnyire az írásképben csak korlátozottan – mellékjelek révén – megjelenő végződések, illetve írásban mindig látható toldalékok, egyes esetekben pedig flexió fejezi ki. Az alább elmondottak érvényesek a főnevekre, melléknevekre és számnevekre; a névmásokról a cikkben nem esik szó, mivel azok a fentebbi kategóriák közül nem mindegyikbe tartoznak bele.

A cikkben olvasható arab kifejezések a DIN 31635 szabványban szereplő tudományos átiratban szerepelnek. Az esetvégződéseket • jel választja el a szó többi részétől.

Állapot[szerkesztés]

Vonatkozó szakkifejezések:
  • határozott névszó: معرفة [maʿrifa]
  • határozatlan névszó: نكرة [nakira]
  • nunáció: تنوين [tanwīn]

Az arab névszó határozatlan vagy határozott.

Határozatlanság[szerkesztés]

Az arab névszó önmagában határozatlan – szemben a magyarban és az ismertebb európai nyelvekben megszokottal, ahol ezt határozatlan névelő jelöli.[1] A határozatlanságot sok esetben a szó végén megjelenő [n] hang jelöli, amit a betű arab nevéről (nūn) nunációnak nevezünk.[2] A nunáció alany- és birtokos esetben csak mellékjellel jelölhető, azaz nem képezi az íráskép részét; a tárgyesetnél mellékjelek és egy szó végi alif formájában jelenik meg (kivéve a tāʾ marbūṭára (ld. lejjebb) végződő és -an végű szavaknál). A kalb (= kutya) szóval illusztrálva:

Eset Arab Átírt Jelentés
A
كلبٌ
kalb•un
egy kutya
T
كلباً
kalb•an
egy kutyát
B
كلبٍ
kalb•in
egy kutyáé

A határozatlanságot nunáció jelöli a legtöbb egyes számú alaknál és a tört többes számú alakok zöménél, valamint az ép nőnemű többes számoknál is. Más esetekben csupán a határozottság okainak hiánya jelzi ki a határozatlanságot, így a kettős számú és az ép hímnemű többes számú alakoknál, illetve a diptota szavaknál. (Ezek részletes tárgyalását lásd alább, a számról és esetről szóló fejezetben.)

Határozottság[szerkesztés]

A névszó határozottságát kétféleképpen fejezhetjük ki (a nunáció egyikben sem fordulhat elő):

  1. A szót megelőző, azzal egybeírt névelővel;
  2. Birtokos szerkezet (idáfa) birtokaként (határozatlan birtokot ugyanis az arab csak körülírással tud kifejezni).

Példák a tuffāḥa (= alma) szó felhasználásával:

Arab Átírt Jelentés
Névelővel
التفاحةُ
at-tuffāḥat•u
az alma
Birtokként
تفاحةُ الولد
tuffāḥat•u l-walad•i
a fiú almája

Bizonyos tulajdonnevek, amelyek valójában határozott névszók, formailag határozatlanok (pl. Muḥammad•un, Zayd•un), és ennek megfelelően is ragozódnak. Előfordulnak ragozhatatlan, [ā]-ra végződő tulajdonnevek is, ahol pusztán forma szempontból nem eldönthető határozottságuk vagy határozatlanságuk (pl. Lībiyā = Líbia).

Nem[szerkesztés]

Vonatkozó szakkifejezések:
  • hímnem: تذكير [taḏkīr]
  • hímnemű: مذكر [muḏakkar]
  • nőnem: تأنيث [taʾnīṯ]
  • nőnemű: مؤنث [muʾannaṯ]

Az arabban két nyelvtani nem létezik: hímnem és nőnem.

Hímnem[szerkesztés]

A hímnem többnyire jelöletlen; ez alól csupán az ép hímnemű többes számú alakok a kivételek (ld. alább, a vonatkozó fejezetben).

Nőnem[szerkesztés]

A nőnem többnyire jelölt. Jele alapvetően az ún. „kötött t” [tāʾ marbūṭa] (ة), egy szó végére illeszthető speciális betű, amely [at] módon olvasandó ki, és további elemek kapcsolódása esetén egyszerű tāʾ [t] betűvé válik. A betű nőnemet jelölve mind főnevekhez, mind melléknevekhez kapcsolódhat. Fontos megjegyezni, hogy a betű nem minden esetben nőnemet jelöl (pl. ʿallāmat•un = nagy tudós, asātiḏat•un = tanárok) és a nőnemű szavaknak nem mindegyike végződik így.

A melléknevek egy csoportja (amelyek diptota ragozásúak, lásd alább) például alif maksūrával (szó végén álló, ā-nak ejtendő, pontok nélküli yāʾ-ra emlékeztető betű [ى]) képzi a nőnemű alakját. Ezek közé jellemzően olyan melléknevek tartoznak, amelyek hímnemben -ān végűek,[3] illetve a melléknevek elatív (fokozott) alakja esetén – amelynek hímneme afʿal alakú[4] – a nőnem a fuʿlā alakot követi, alif maksūra végződéssel. Egy másik csoport -āʾ végződéssel (اء) képzi a nőnemet; ebbe pedig az alapfokon is afʿal alakú, színeket és fogyatékosságokat jelző melléknevek tartoznak.

Nőnem jele Arab Átírt Jelentés
Tāʾ marbūṭa
مدرسة
mudarrisat•un
tanítónő
صغيرة
ṣaġīrat•un
kicsi
Alif maksūra
نعسى
naʿsā
álmos
كبرى
kubrā
nagyobb
-āʾ
زرقاء
zarqāʾ•u
kék
طرشاء
ṭaršāʾ•u
süket

A jelöletlen végződésű nőnemű szavak közé tartoznak egyebek mellett a nőrokonokat jelölő szavak (pl. umm•un = anya, uḫt•un = nővér), a páros szervek (pl. yad•un = kéz, ʿayn•un = szem) és az égitestek nevei (pl. aš-šams•u = Nap, al-arḍ•u = Föld).

Az egyes, kettős és tört többes számú alakok esetében a fentebb elmondottak igazak. Az ún. „ép” (tehát flexió helyett toldalékkal képződő) többes számok esetében viszont mind a hímnem, mind a nőnem jól elkülöníthető módon jelölve van, ld. alább.

Szám[szerkesztés]

Vonatkozó szakkifejezések:
  • egyes szám: إفراد [ifrād]
  • egyes számú: مفرد [mufrad]
  • kettes szám: تثنية [taṯniya]
  • kettes számú: مثنى [muṯannā]
  • többes szám(ú): جمع [ǧamʿ]
  • ép többes szám: جمع سالم [ǧamʿ sālim]
  • tört többes szám: جمع التكسير [ǧamʿ at-taksīr]

Ahogy az eddigiekből kiderült, az arab nyelv három nyelvtani számot ismer: az egyes, a kettős és a többes számot.

Egyes szám[szerkesztés]

Az egyes szám jelöletlen. Pl. mudarris•un = tanító, al-ǧāriyat•u = a rablány.

Kettős szám[szerkesztés]

A kettős számot a szó végéhez kapcsolt toldalékok jelzik: -āni (انِ) alany-, -ayni (ينِ) tárgy- és birtokos esetben. (Az eredeti esetvégződés eltűnik.) Pl. mudarrisāni = két tanító, al-ǧāriyatayni = a két rablányt/a két rablányé. Birtokos szerkezet birtokaként a szó végi -ni eltűnik, így -ā vagy -ay marad a szó végén. Pl. mudarrisā l-madrasat•i (= az iskola két tanára).

Többes szám[szerkesztés]

A többes szám kétféle lehet: ép (toldalékkal képzett) vagy tört (flexióval képzett).[5]

Ép többes számok[szerkesztés]

Az ép többes szám, amely toldalékkal képződik, nemtől függően kétféle:

  1. Ép hímnemű többes szám: alanyesetben -ūna (ونَ), tárgy- és birtokos esetben pedig -īna (ينَ) végződést kap. Pl. mumaṯṯil-ūna = színész-ek. Birtokos szerkezet birtokaként a -na eltűnik, így -ū vagy -ī marad a szó végén. (Vö. a kettős szám toldalékával.)
  2. Ép nőnemű többes szám: -āt (ات) végződést kap, amihez még esetvégződések és nunáció járul esettől és határozottságtól függően. Amennyiben a szó egyes számban kötött t-re végződött, annak helyén jelenik meg. Pl. mudarrisat•un → mudarrisāt•un = tanítónők. Birtokos szerkezet birtokaként csak a nunációt veszti el.

Tört többes szám[szerkesztés]

A tört többes szám megnevezés flexióval előállított alakokat takar. A tört többes számú alakok képzése olykor szabályszerűen történik, de alapvetően szótári kérdés, hogy melyik szónak van és milyen. Pl. kitāb•un → kutub•un (könyv-ek), silāḥ•un → asliḥat•un (fegyver-ek), madḫan•un → madāḫin•u (kémény-ek), qalb•un → qulūb•un (szív-ek), ṭālib•un → ṭullāb•un (diák-ok) stb.

Eset[szerkesztés]

Vonatkozó szakkifejezések:
  • alanyeset: رفع [rafʿ]
  • alanyesetű: مرفوع [marfūʿ]
  • tárgyeset: نصب [naṣb]
  • tárgyesetű: منصوب [manṣūb]
  • birtokos eset: خفض [ḫafḍ] / جر [ǧarr]
  • birtokos esetű: مخفوض [maḫfūḍ] / مجرور [maǧrūr]
  • triptota: منصرف [munṣarif]
  • diptota: ممنوع من الصرف [mamnūʿ min aṣ-ṣarf] /
    غير منصرف [ġayr munṣarif]
  • az öt névszó: الأسماء الخمسة [al-asmāʾ al-ḫamsa]

Az arab nyelv három nyelvtani esetet ismer, amelyeket alany-, tárgy- és birtokos esetnek szokás nevezni. (A hagyományos arab nyelvészet formai alapon kialakult rendszerében nincs elkülönülő névszó- és igeragozás. Szisztémája, az ún. iráb [kb. „toldalékolás”] minden szófajra kiterjedő, egységes szabályrendszer. Ebből fakadóan az általunk esetnek nevezett jelenségek megjelölésére használt szavak bizonyos igeragozási sajátságokra is utalnak.) A „tárgyeset” a határozói esetet is kifejezi, a birtokos eset pedig a prepozíciók vonzataként is előállhat.

Az esetet esetvégződések vagy – a kettes szám és az ép hímnemű többes szám esetében – toldalékok fejezik ki. Az esetvégződések rövid magánhangzók, ennek megfelelően a szó írásképének nem részei, legfeljebb mellékjellel fejezhetőek ki.

Végződésekkel jelölt eset[szerkesztés]

Triptota szavak[szerkesztés]

Az alanyesetet az -u, a tárgyesetet az -a, a birtokos esetet pedig az -i hang fejezi ki (határozatlanság esetén ezeket nunáció követi). A határozatlan tárgyeseti végződés sajátossága, hogy az -an végződés írásképben is megjelenik egy szó végi alif formájában, szemben az összes többi végződéssel. A teljesen szabályosan ragozható szavakat triptotának („háromfejű”) nevezzük, utalva arra, hogy mindhárom végződést megkaphatják. Ezek lehetnek egyes- vagy tört többes számúak. A kitāb (= könyv) szó példáján bemutatva:

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
كتابٌ
kitāb•un
الكتابُ
al-kitāb•u
T
كتاباً
kitāb•an
الكتابَ
al-kitāb•a
B
كتابٍ
kitāb•in
الكتابِ
al-kitāb•i

Az öt névszó[szerkesztés]

Az öt névszó egyszótagú triptota szavak csoportja, amelyek sajátossága, hogy birtokos szerkezetbe kerülve birtokként hosszú magánhangzókat kapnak esetragul. (Önállóan állva ugyanúgy a végződések változnak, ahogy a többi triptota szónál.) Az öt szó az alábbi: ab•un (= apa), aḫ•un (= fivér), ḥam•un (= após), fam•un (= száj),[6] ḏū (= valaminek tulajdonosa, birtokosa).[7] Példa: abū malik•in (= egy király apja).

Eset Arab Átírt
A
أبو ملك
abū malik•in
T
أبا ملك
abā malik•in
B
أبي الملك
abī malik•in

Diptota szavak[szerkesztés]

A szavak egyik csoportja diptota („kétfejű”), ami arra a sajátosságukra utal, hogy határozatlan állapotban csak kétféle végződést kaphatnak, mivel a tárgy- és birtokos eseti rag egybeesik. Mivel ezek a szavak nunációt sem kapnak, ez a közös végződés az -a lesz. Határozott állapotban viszont ugyanúgy viselkednek, mint a triptoták. Ebbe a csoportba tartoznak az idegen eredetű tulajdonnevek (pl. Maryam•u = Mária, Lubnān•u = Libanon), az afʿal alakú szavak (pl. Aḥmad•u = Ahmed, akbar•u = nagyobb), illetve a többes számú mafāʿil és a mafāʿīl alakú szavak (dafātir•u = füzetek, ṭawāwīs•u = pávák), valamint a melléknevek egy csoportja (pl. naʿsān•u = álmos, ʿaṭšān•u = szomjas). Példa a „makātib” (= irodák) szóval:

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
مكاتبُ
makātib•u
المكاتبُ
al-makātib•u
T
مكاتبَ
makātib•a
المكاتبَ
al-makātib•a
B
المكاتبِ
al-makātib•i

Ép nőnemű többes szám[szerkesztés]

Az ép nőnemű többes szám -āt toldalékához még esetvégződések is járulnak, amelyek határozatlanság esetén nunációt kapnak. Azonban ezek a végződések nem triptotaként és nem is diptotaként viselkednek. A tárgy- és birtokos esetű alakok ugyan itt is egybeesnek, de a birtokos esetre jellemző -i végződéssel, és nem csak határozatlan állapotban. Példaként a „muhandis-āt” (= mérnök-nők) szót felhasználva:

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
مهندساتٌ
muhandisāt•un
المهندساتُ
al-muhandisāt•u
T/B
مهندساتٍ
muhandisāt•in
المهندساتِ
al-muhandisāt•i

Yāʾ-végű szavak[szerkesztés]

Bizonyos szavak utolsó gyöke a yāʾ (ي), azaz a [y] és [ī] hangot egyaránt jelölő betű. Amennyiben ezt -i magánhangzó előzi meg, határozatlan állapotban alany- és birtokos esetben egyaránt eltűnik, helyette -in végződés jelenik meg, tárgyesetben viszont mind ejtésben, mind írásban felbukkan, és (írásban is) megkapja az -an végződést. Határozott állapotban mindig látható az utolsó gyök, amely alany- és birtokos esetben [ī] hangértéket képvisel, tárgyesetben viszont megkapja az -a végződést.[8] Példa: „muḥām•in” (= ügyvéd).

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
محامٍ
muḥām•in
المحامي
al-muḥāmī
T
محامياًً
muḥāmiy•an
المحاميَ
al-muḥāmiy•a
B
محامٍ
muḥām•in
المحامي
al-muḥāmī

Ennek egy altípusa, a faʿāl•in alakú szavak csoportja annyiban tér el a többitől, hogy itt nem jelenik meg a határozatlan tárgyesetű végződés -an nak ejtendő alifja, csupán egy -a végződést kap. Erre lehet példa a maqāh•in (= kávéházak) szó, aminek tárgyesete maqāhiy•a.

Toldalékkal jelölt eset[szerkesztés]

Kettős szám[szerkesztés]

Amint fentebb említettük, a duális szavak esettől függően kétféle végződést kaphatnak: alanyesetben -āni, tárgy- és birtokos esetben pedig -ayni toldalék járul hozzájuk. Mindez független a névszó állapotától és nemétől. Példa: „intiḫāb-āni” (= két választás)

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
انتخابَانِ
intiḫābāni
الانتخابَانِ
al-intiḫābāni
T/B
انتخابَينِ
intiḫābayni
الانتخابَينِ
al-intiḫābayni

Ép hímnemű többes szám[szerkesztés]

Amint fentebb említettük, az ép hímnemű többes számú szóalakok esettől függően kétféle végződést kaphatnak: alanyesetben -ūna, tárgy- és birtokos esetben pedig -īna toldalék járul hozzájuk. Mindez független a névszó állapotától. Példa: „muraššaḥ-ūna” (= jelölt-ek).

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
مرشحُونَ
muraššaḥūna
المرشحُونَ
al-muraššaḥūna
T/B
مرشحِينَ
muraššaḥīna
المرشحِينَ
al-muraššaḥīna

Nem jelölt eset[szerkesztés]

-an végű szavak[szerkesztés]

Bizonyos, alif maksūrára végződő szavak sajátossága, hogy minden esetben azonos végződést kapnak. Határozatlan állapotban ez -an (a megszokott alif kiírása nélkül), határozott állapotban pedig alif maksūrával jelölt -ā. Esetük így csak a kontextusból következtethető ki. Példaszó: mustašf•an (= kórház).

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A/T/B
مستشفىً
mustašf•an
المستشفى
al-mustašfā

Ragozhatatlan szavak[szerkesztés]

Bizonyos szavak -ā hangot jelölő alifra végződnek. Ezek semmiféle végződést nem kaphatnak, így esetük nem jelölhető, csupán a kontextusból lehet kitalálni. Ilyen például a dunyā (= világ) vagy az Afrīqiyā (= Afrika) szó.

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A/T/B
دنيا
dunyā
الدنيا
ad-dunyā

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Egy kutya / a dog / un chien stb. = كلبٌ [kalb•un]
  2. A jelenség más sémi nyelvekben is előfordul, pl. az ódélarab nyelvekben és a korai akkádban.
  3. De nem minden -ān végű melléknév ilyen, pl. tabʿān•un → tabʿānat•un (= fáradt).
  4. Az arab nyelvészetben a faʿala (= csinál) ige gyökeit használják mindenféle példa és mintaszó megalkotására is. Ezeket az egyébként többnyire jelentéssel nem bíró szóalakokat mértékeknek is szokás nevezni az arab terminus (wazn = súlymérték) nyomán.
  5. Tört, mivel a szó eredeti, egyes számú alakja felismerhetetlenné válik az átalakulás következtében, szemben az ép többesekkel, ahol az eredeti alakhoz kapcsolunk toldalékokat. Az arab nyelvészek által megalkotott megnevezések más (sémi) nyelveknél is használatosak.
  6. Megjegyzendő, hogy a fam szabályosan is ragozható [fam•un, fam•an, fam•in], de a ḏū-hoz hasonlóan hosszú magánhangzókkal is [fū, fā, fī]. Ekkor eltűnik a szó végi -m, aminek az a magyarázata, hogy nem gyök, hanem más sémi nyelvek hagyatéka, ahol mimáció volt használatban.
  7. A ḏū kizárólag birtokos szerkezetben fordul elő, önállóan nem létezik.
  8. Ennek magyarázata, hogy két rövid magánhangzó közé kerülve a diftongusok eltűnnek, összeolvadnak, kivéve az [ā] környezetében lévőket, illetve az iya hangsort.

Források[szerkesztés]

  • Nyelvtani összefoglaló. In Dévényi Kinga – Iványi Tamás: Indul a karaván: Alapfokon arabul. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 1996. 96–140. o. ISBN 9638378034  
  • A. S. Tritton: Teach Yourself Arabic. 4. kiadás. London: The English Universities Press. 1949.