André Devigny
| André Devigny | |
 | |
| André Devigny tábornok | |
| Született | 1916. május 25. Habère-Lullin, Haute-Savoie, Franciaország |
| Elhunyt | 1999. február 12. (82 évesen) Rumilly, Hauteville-sur-Fier, Franciaország |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia  |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Katonai pályafutása | |
| Szolgálati ideje | 1939–1971 |
| Rendfokozata | dandártábornok |
| Háborúi, csatái | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
André Devigny (Habère-Lullin, 1916. május 25. – Rumilly, 1999. február 12.) francia katona, a Resistance tagja volt.
Életrajza[szerkesztés]
Devigny iskolai tanár volt, aki közvetlenül a második világháború kitörése előtt, 1939-ben csatlakozott a francia hadsereghez. Gyalogsági és könnyű páncélos tisztként 1940-ben részt vett a harcokban, és júniusban megsebesült. A francia hadsereg számos tisztjéhez hasonlóan az ország megszállása után ő is a náciellenes ellenállási mozgalom tagja lett. Valentin fedőnéven Lyon térségében tevékenykedett. Együttműködött a brit Special Operations Executive (SOE) szervezetekkel, akiknek a spanyol-Marokkóba utazva információkat szolgáltatott a németekről. 1942 októberében csatlakozott a Gilbert-hálózat néven ismert ellenállási csoporthoz. Egyike lett a csoport három parancsnokának, a névadó Gilbert Groussard és Jean Cambus mellett. A csoport segített a menekülteknek Svájcba menekülni, genfi konzuljukon keresztül információkat küldött a briteknek, és szabotálta a német hadianyagokat.[1]
Letartóztatása és szökés a börtönből[szerkesztés]
1943 áprilisában Robert Moog beépült a csoportba, és több tagját feladta a német hatóságoknak. Köztük volt Edmée Delétraz[2], akit ezután a Gestapo megfigyelt. Később azzal gyanúsították, hogy elárulta Jean Moulint[3], a francia ellenállás egyik legismertebb tagját, de Devigny mindig hevesen védte őt ezzel a váddal szemben. Miután Devigny találkozott vele, letartóztatták és a félelmetes Montluc börtönbe[4] küldték, amelyet szökésbiztosnak tartottak. Ott Klaus Barbie és emberei megkínozták, de nem adott nekik értékes információkat. Azonban több sikertelen szökési kísérletet is tett, és mindegyik után megbüntették. 1943. augusztus 20-án halálra ítélték, a kivégzést augusztus 28-án kell majd végrehajtani.[1] Devigny azonban rájött, hogyan lehet a bilincsét egy biztosítótűvel levenni. Egy kanál végét egy pontra csiszolta a cellája betonpadlóján, és azzal eltávolította a cellaajtó aljához közeli fa léceket, majd átpréselte magát a nyíláson. Éjszaka ki tudott menni a cellából, és beszélgetni tudott a többi fogollyal. Augusztus 24-25-én éjjel, amikor a szökéshez optimálisak voltak a feltételek, Devigny és egy másik fogoly, akit nemrég helyeztek el a cellájában, kimászott a tetőablakon, egy takaróból és egy matrachuzatból készült kötél és egy régi lámpa keretéből kialakított kampó segítségével átmászott a tetőn, és leereszkedett az udvarra. Devigny földretepert egy őrszemet, és a saját bajonettjével leszúrta. A két rab felmászott a belső kerítőfalon, és miután a körfolyosón kerékpáron járőröző őr elhaladt mellettük, a kötél végét a csáklyával együtt átdobták egy 15 láb hosszú résen a külső falra. A kötélen átlendültek a résen, majd a földre ugrottak, és elnyerték az utcai szabadságot. Devigny elkerülte a német keresőcsapatokat, és az ellenállásban részt vevő bajtársak segítségével Svájcba menekült.[5]
A németek úgy álltak bosszút Devigny-n, hogy letartóztatták két unokatestvérét, és haláltáborba küldték őket. Svájcot elhagyva Spanyolországba ment, ahol ismét letartóztatták, de ismét megszökött. Miután újra csatlakozott a francia hadsereghez, részt vett Elzász felszabadításában. A háború után Charles de Gaulle elnök a felszabadításért járó rangos Ordre de la Libération érdemkereszttel tüntette ki. Később a francia külügyi hírszerző szervezet magas rangú tisztviselőjévé nevezték ki. Algériai szolgálata alatt Devigny emlékiratot írt a Montluc börtönből való szökéséről, amely 1956-ban jelent meg Un condamné à mort s'est échappé ("Egy halálraítélt megszökött") címmel. Robert Bresson, aki maga is német hadifogságban volt, a memoárból készített azonos című filmet (az angol nyelvű változat A Man Escaped címmel került a mozikba), amely a cannes-i filmfesztiválon díjat nyert.[6] 1964-ben Devignyt visszahívták Franciaországba, hogy segítsen a francia hadsereg titkos átszervezésében. 1971-ben vonult nyugdíjba, miután Georges Pompidou elnök Alexandre de Marenchest nevezte ki a hírszerző szolgálatok élére. Fontolgatta, hogy belép a politikába, de úgy döntött, hogy nem teszi, "amikor rájöttem, hogy a hátba szúrás sokkal rosszabb, mint bármi, amivel valaha is találkoztam a titkos hadviselés során". Devigny 1999-ben halt meg.[1][5]
Emlékirata[szerkesztés]
- Un condamné à mort s'est échappé – Gallimard, 1956 · [7]
- A halálraítélt megszökött – Auktor, Budapest, 2003 · ISBN 9637780882 · Fordította: Hárs György
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c „Obituary: General Andre Devigny”, The Independent, 1999. február 25.. [2022. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ Edmée Delétraz
- ↑ Jean Moulin (1899. június 20. – 1943. július 8.) francia köztisztviselő és ellenálló, akinek sikerült egyesítenie a francia ellenállás fő hálózatait.
- ↑ A Montluc börtön (Prison Montluc) egy volt börtön a rue Jeanne Hachette-en, Lyon 3. kerületében, Franciaországban.
- ↑ a b Goldstein, Richard: Andre Devigny, 82; Escaped Gestapo Prison. The New York Times, 1999. február 27. (Hozzáférés: 2008. június 13.)
- ↑ Egy halálraítélt megszökött (film)
- ↑ ISBN 2070218961
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az André Devigny című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.