Ugrás a tartalomhoz

Altaelva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Altaelva
Az Altaelva kanyonja
Az Altaelva kanyonja
Közigazgatás
Országok Norvégia
Földrajzi adatok
Hossz240 km
Vízhozam90 m³/s
Vízgyűjtő terület7390 km²
é. sz. 69° 54′ 03″, k. h. 23° 17′ 02″69.900944°N 23.284000°E
TorkolatAltafjord
é. sz. 69° 58′ 08″, k. h. 23° 22′ 51″69.968847°N 23.380967°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Altaelva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az Alta vízerőmű gátja

Az Altaelva Norvégia Finnmark megyéjének harmadik legnagyobb folyója a Tanaelva és a Pasvikelva után.

Elnevezése

[szerkesztés]

Neve északi számi nyelven Álttáeatnu; a helyi, ugyancsak finnugor kven nyelven Alattionjoki. Az Alta vízerőműtől a folyás irányában felfelé, azaz délre Kautokeinoelva (északi számi nyelven Guovdageaineatnu vagy röviden Eatnu) néven is nevezik az ottani község neve után.[1]

Földrajzi leírása

[szerkesztés]

A folyó a norvég-finn határ közelében, a Finnmarksvidda fennsíkon, Kautokeino község területén ered, a Reisa nemzeti parktól délre. A folyó észak felé fut 240 kilométert, mielőtt Alta település közelében az Alta-fjordba ömlik. A folyó menti települések Kautokeino, Máze valamint Alta.[1]

Nevezetességei

[szerkesztés]

A folyó bőséges lazacállományáról, valamint a Sautso kanyonról nevezetes, mely utóbbi az egyik legnagyobb Európában.

Norvégiában ez az egyik legalkalmasabb folyó a lazac horgászatára. Régebben 33 kg-os példányokat is fogtak itt, de manapság is zsákmányolnak 24 kilogrammos lazacokat.[2] 2011-ben összesen 1082 darab 7 kilogrammnál súlyosabb lazacot fogtak a folyón.[1]

Viták a vízerőmű építése körül

[szerkesztés]

1968-ban kezdték meg a vízerőmű tervezését, majd 1974-ben egy erősen csökkentett projektet nyújtottak be. A norvég parlament, a Storting 1978-ban 90 szavazattal 36 ellenében jóváhagyta az építkezés tervét. 1979-ben nép ellenállási akciót szerveztek környezetvédelmi aktivisták az erőmű ellen.[3] A mozgalom lassan országossá növekedett és a környezetvédelem mellett az őslakos lappok jogairól is szólt. 1979 júliusában polgári engedetlenségi akció keretében ülősztrájkkal akadályozták a gépek munkáját. Októberben már az egész országból tömegesen érkeztek aktivisták, akik ellen, az ország rendőrségnek 10%-át kellett mozgósítani a hatóságoknak, és a polgári védelmet is bevetették a tüntetők ellen. 1982-re az ellenállás szervezői beismerték, hogy elvesztették a csatát. 1982 februárjában a norvég legfelső bíróság jóváhagyta a parlament határozatát. Az erőmű 1987 májusában lépett működésbe.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Seppälä: Seppälä, Matti. The physical geography of Fennoscandia (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press (2005). ISBN 0-19-924590-8 
  • Nagy norvég lexikon: Store norske leksikon: Altaelva (norvég nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 4.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]