Altaelva
| Altaelva | |
 | |
| Az Altaelva kanyonja | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Norvégia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 240 km |
| Vízhozam | 90 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 7390 km² |
 é. sz. 69° 54′ 03″, k. h. 23° 17′ 02″ | |
| Torkolat | Altafjord |
| é. sz. 69° 58′ 08″, k. h. 23° 22′ 51″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Altaelva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Altaelva Norvégia Finnmark megyéjének harmadik legnagyobb folyója a Tanaelva és a Pasvikelva után.
Elnevezése[szerkesztés]
Neve északi számi nyelven Álttáeatnu; a helyi, ugyancsak finnugor kven nyelven Alattionjoki. Az Alta vízerőműtől a folyás irányában felfelé, azaz délre Kautokeinoelva (északi számi nyelven Guovdageaineatnu vagy röviden Eatnu) néven is nevezik az ottani község neve után.[1]
Földrajzi leírása[szerkesztés]
A folyó a norvég-finn határ közelében, a Finnmarksvidda fennsíkon, Kautokeino község területén ered, a Reisa nemzeti parktól délre. A folyó észak felé fut 240 kilométert, mielőtt Alta település közelében az Alta-fjordba ömlik. A folyó menti települések Kautokeino, Máze valamint Alta.[1]
Nevezetességei[szerkesztés]
A folyó bőséges lazacállományáról, valamint a Sautso kanyonról nevezetes, mely utóbbi az egyik legnagyobb Európában.
Norvégiában ez az egyik legalkalmasabb folyó a lazac horgászatára. Régebben 33 kg-os példányokat is fogtak itt, de manapság is zsákmányolnak 24 kilogrammos lazacokat.[2] 2011-ben összesen 1082 darab 7 kilogrammnál súlyosabb lazacot fogtak a folyón.[1]
Viták a vízerőmű építése körül[szerkesztés]
1968-ban kezdték meg a vízerőmű tervezését, majd 1974-ben egy erősen csökkentett projektet nyújtottak be. A norvég parlament, a Storting 1978-ban 90 szavazattal 36 ellenében jóváhagyta az építkezés tervét. 1979-ben nép ellenállási akciót szerveztek környezetvédelmi aktivisták az erőmű ellen.[3] A mozgalom lassan országossá növekedett és a környezetvédelem mellett az őslakos lappok jogairól is szólt. 1979 júliusában polgári engedetlenségi akció keretében ülősztrájkkal akadályozták a gépek munkáját. Októberben már az egész országból tömegesen érkeztek aktivisták, akik ellen, az ország rendőrségnek 10%-át kellett mozgósítani a hatóságoknak, és a polgári védelmet is bevetették a tüntetők ellen. 1982-re az ellenállás szervezői beismerték, hogy elvesztették a csatát. 1982 februárjában a norvég legfelső bíróság jóváhagyta a parlament határozatát. Az erőmű 1987 májusában lépett működésbe.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Seppälä: Seppälä, Matti. The physical geography of Fennoscandia (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press (2005). ISBN 0-19-924590-8
- ↑ Nagy norvég lexikon: Store norske leksikon: Altaelva (norvég nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 4.)
