Alexander Rueb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alexander Rueb
Született 1882. december 27.
Hága
Elhunyt 1959. február 2. (76 évesen)
Hága
Állampolgársága holland
Foglalkozása jogász, diplomata, sakkvezető
Tisztség A Nemzetközi Sakkszövetség első elnöke (1924−1949)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Rueb témájú médiaállományokat.

Alexander Rueb (Hága, 1882. december 27. − Hága, 1959. február 2.) holland jogász, diplomata, sakkvezető, sakkfeladványszerző, nemzetközi sakkversenybíró. A Nemzetközi Sakkszövetség egyik alapítója és első elnöke 1924−1949 között.

Amatőr sakkozóként 1908-tól dolgozott a Hágai Legfelsőbb Bíróságon (főtörvényszék), amelynek később elnöke volt.[1] 1922−1928 között a Holland Sakkszövetség alapító elnöke, 1924-ben a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) alapítója, és annak első elnöke volt, amely tisztet 1949-ig töltötte be.[2] Ezt követően haláláig a FIDE tiszteletbeli elnöke. Jelentős volt a sakkhoz kapcsolódó gyűjteménye, amely halálát követően az Amsterdam University könyvtárába került. Ismert sakkfeladványszerző, különösen a végjátéktanulmányok területén alkotott. Végjátéktanulmányai 1945−1955 között tíz kötetben jelentek meg.[3]

Sakkvezetői pályafutása[szerkesztés]

A Holland Sakkszövetség alapítója[szerkesztés]

1920-ban elnöke lett a legrégebbi hágai DD (Discendo Discimus) sakk-klubnak, amelynek színeiben ő maga is sakkozott. Megvette az épületet, amelyet Nemzeti Sakképületnek (hollandul: Nationaal SchaakGebouw) nevezett el.[4] Két évvel később a Holland Sakkszövetség egyik alapítója volt, és annak első elnökévé választották. Mindkét pozíciójáról 1928-ban mondott le a Nemzetközi Sakkszövetségben ellátott pozíciója miatt.[5]

A Nemzetközi Sakkszövetség alapítója és első elnöke[szerkesztés]

1924-ben a párizsi sakkolimpia záróeseményeként alakult meg a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE), amelynek első elnökévé választották.[6][7] 1928-ban egészségi állapotára hivatkozva, valamint azzal az indokkal, hogy több időt szeretne foglalkozni a sakkozással, beadta lemondását, amit viszont a sakkszövetség kongresszusa nem fogadott el, és ezt a tisztségét még további két évtizeden keresztül, egészen keresztül 1949-ig viselte.[8]

Mint FIDE elnök aktívan részt vett a nemzeti sakkcsapatok versengését hivatott sakkolimpiák folyamatossá válásában, valamint a férfi és női sakkvilágbajnokságok rendszeres megrendezésében.

Nagy szerepe volt a jelenleg is használatos sakkvilágbajnoki rendszer kialakításában, amely szerint a világbajnoki címet páros mérkőzésen kell eldönteni, ahol a kihívó személyét azt megelőző versenyeken kell kiválasztani.[9] Ezzel a megoldással élesen szembehelyezkedett az akkor regnáló világbajnok Alekszandr Aljechin, és bevezetésére csak Aljechin halála után, a FIDE 1946-os hágai kongresszusán elhatározott elvek szerint az 1951-es sakkvilágbajnokságtól kezdődően került sor. A férfi és női sakkvilágbajnokságok esetén egyaránt azt az elvet követte, hogy azokat a FIDE égisze alatt kell megrendezni.[10]

Az ő elnöksége alatt fogadta el a FIDE a Gens una sumus (egy családba tartozunk) jelmondatát.[11]

1951-től haláláig a FIDE nemzetközi sakkversenybírója volt.[4]

Sakkeredményei, feladványszerzői munkássága[szerkesztés]

Tagja volt az első nemhivatalos sakkolimpián Hollandia válogatottjának.[12]

Elsősorban a végjátékokat tanulmányozta, amelyek katalogizálására külön rendszert fejlesztett ki. Ezzel kapcsolatos tanulmányait 1945−1955 között tíz kötetben jelentette meg.[1] A tanulmánysorozat két részből áll: az első öt kötet amely a lénygi tanulmányrész, De Schaakstudie címet, második öt kötet, amely példákat mutat be a tanulmányban ismertetettekre, a Bronnen van de Schaakstudie címet viseli.[4]

Levelezési sakkozással is foglalkozott, és Max Euwével és Alekszandr Aljechinnel együtt egy levelezési sakkvilágbajnokság megszervezésén fáradozott, amely azonban csak a második világháború után valósult meg.[4]

Gyűjteménye[szerkesztés]

Már az 1920-as évektől gyűjtötte a sakk-könyveket, folyóiratokat és más sakkal kapcsolatos emlékeket, levelezéseket. Ez a gyűjteménye a második világháború egy bombázása során teljesen odaveszett. A háborút követően ismét elkezdte a gyűjtést, amely halála után az Amszterdami Egyetem kezelésébe került. A kollekció 2200 könyvet és 1000 folyóiratot tartalmaz.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Alexander Rueb (angol nyelven). memim.com. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  2. FIDE (World Chess Federation) History (angol nyelven). chess.com, 2007. június 13.
  3. Alexander Rueb (holland nyelven). maxeuwe.nl. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  4. a b c d Who was Alexander Rueb? (angol nyelven). arves.org. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  5. Canon (39): Alexander Rueb (holland nyelven). schaaksite.nl. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  6. FIDE Presidents (angol nyelven). FIDE. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  7. (1924. július 28.) „Magyarország a Világsakkszövetségben”. Pesti Napló 75 (153), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2017. április 6.)  
  8. Edward Winter: Chess: The History of FIDE (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  9. Edward Winter: World Championship disorder (angol nyelven). Edward Winter, 2002. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  10. Robert B. Tanner. Vera Menchik. Jefferson, North Carolina: McFarland&Company, Inc., 17. o. (2016). ISBN 978-0-7864-9602-0 
  11. Edward Winter's Chess Explorations (47) (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2010. szeptember 12. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  12. Unofficial Chess Olympiads. OlimpBase. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
  13. Brief information of the Rueb Chess Collection (angol nyelven). kwabc.org. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap