Alexander John Ellis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexander Ellis

Alexander John Ellis (Hoxton, 1814. június 14.London, 1890. október 28.) angol nyelvész, fonetikus, ill. hangbúvár (akusztikus).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogász volt, 1823-ban kezdte zenei tanulmányait Edinburghban, Donaldsonnál. 1837-ben lett magister artium, tanult még Shrewsbury, Eton, Cambridge iskoláiban (jogtudományt is). Tulajdonképpeni családi neve Sharpe volt és királyi engedéllyel változtatta meg. 1864-ben a Royal Society, 1879-ben a régészek egyesületének és 1873-ban a College of Preceptorsnak lett tagja, mely intézet tanítóknak magasabb kiképezését célozta. Müller Miksa figyelmeztésére angolra fordította Helmholtz hangérzéstanát (1875), s előbb (1868) Ohmtól a mennyiségtani elemzés szellemét, 1876-ban pedig a Musical Association ülésnaplói közt Preyer dolgozatát a hangészrevétel határairól, mindenütt saját kutatásainak eredményét adva becses jegyzeteiben, melyeket utóbb külön adott ki (1864-74, 4 füzet).

Nevezetesebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alphabet of nature (London 1845);
  • Essentials of Phonetics, containing the theory of an universal alphabet (u. o. 1848);
  • Universal writing and printing (u. o. 1856);
  • Glossic (u. o. 1870);
  • Practical hints of the pronunciation of Latin (u. o. 1874).
  • Early english pronunciation with special reference to Chaucer and Shakespeare (u. o. 1869-71).
  • The basis of Music (1877),
  • Pronunciation for singers (1877),
  • Speech and song (1878);
  • History of musical pitch (1877-81., a Society of Arts ülésein, később önállóan. A hangmagasság meghatározásait beszéli el, melyet ezüstéremmel jutalmazták)
  • Tonometrical observations on some existing non harmonic scales (u. o. 1884)
  • On the musical scales of various nations (u. o. 1885).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]