Alekszej Ivanovics Szudajev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszej Ivanovics Szudajev
Született 1912. augusztus 23.
Alatir
Elhunyt 1946. augusztus 17.(33 évesen)
Moszkva
Sírhely Vagankovo Cemetery
Foglalkozása mérnök
Iskolái Nizhny Novgorod State Technical University
Díjak

Alekszej Ivanovics Szudajev (cirill betűkkel: Алексей Иванович Судаев; Alatir, 1912. augusztus 23.Moszkva, 1946. augusztus 17.) szovjet fegyvertervező.

1912. augusztus 12-én született a Szimbirszki kormányzóság (ma: Csuvas Köztársaság) Alatir városában. 1929-ben fejezte be a szakmunkásképző iskolát, majd esztergályosként kezdett dolgozni. 1932-ben elvégezte a Gorkiji Építőipari Technikumot, és a "Szojuztranszsztroj" építőipari vállalat Urali területen[1] lévő egyik egységénél kezdett el technikusként dolgozni.

1934-ben behívták a Vörös Hadseregbe, ahol egy vasúti egységnél szolgált. Már ekkor élénk érdeklődést mutatott a lőfegyverek iránt. Katonai szolgálata után, 1936-ban beiratkozott a Gorkiji Ipari Főiskolára,[2] ahol 1938-ban végzett. Az egyetem után a Dzerzsinszkij Tüzér Akadémia lőfegyver műszaki iskolájában tanult. Az akadémián – német nyelven megvédett – diplomamunkája egy 7,62 mm-es golyószóró terve volt. Tanulmányai után 3. osztályú mérnök tiszti minősítést kapott, majd a Vörös Hadsereg Tüzér Főcsoportfőnöksége lőfegyverekkel foglalkozó tudományos-kísérleti lőterére (NIPSZVO) vezényelték, ahol konstruktőri munkát végzett. Első nagyobb munkája egy légvédelmi löveg volt.

1942-ben egy könnyű géppisztolyra kiírt pályázatra tervezte meg legismertebb fegyverét, a PPSZ–42-t. A PPS-nél könnyebb, olcsóbban és egyszerűbben gyártható, rendkívül egyszerű szerkezetű géppisztolyt a harcjárművek kezelőszemélyzetei, deszant csapatok és a partizánok alkalmazták. 1943-ban – a németek által körülzárt Leningrádban – kisebb átalakításokat végzett a géppisztolyon, ezt követően PPSZ–43 (ППС – Пистолет-пулемёт Судаева) típusjelzéssel gyártották, először Leningrádban.

A háború utolsó éveiben újabb géppisztolyok tervein dolgozott. Ezek közül legígéretesebb az 1944-ben már lőtéri próbákra került ASZ–44 (АС – Aвтомат Судаева) gépkarabély volt, amely gázelvezetéses rendszerű, gázdugattyúval működtetett fegyver volt. Működési elve a későbbi Kalasnyikov gépkarabélyéra hasonlított. Szudajev korai halála miatt azonban ez a fegyver nem került gyártásba. Az ASZ–44-esnél alkalmazott egyes konstrukciós megoldások később a Mihail Kalasnyikov által tervezett AK–47-esnél köszöntek vissza.

Munkásságáért Szudajev Állami Díjat és Lenin-rendet is kapott.

Szudajev 1946. augusztus 17-én, hat nappal 34. születésnapja előtt – a leningrádi blokád idején szerzett betegségek szövődményei következtében – hunyt el Moszkvában, a Kreml kórházában. Sírja a Vaganykovói temetőben[3] található.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ma: Cseljabinszki terület
  2. Ma: Nyizsnij Novgorod-i Állami Műszaki Egyetem (http://www.nntu.ru)
  3. http://m-necropol.narod.ru/sudaev.html

További információk[szerkesztés]