Ajtay Sámuel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ajtay Sámuel
Született 1774.
Nagyvárad
Elhunyt 1881. január 8.
Szatmárnémeti
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ügyvéd,
író
Ajtay Sámuel Erkölcsnemesítő 1813.jpg

Nagyváradi Ajtay Sámuel (Nagyvárad, 1774. – Szatmárnémeti, 1881. január 8.) ügyvéd.

Élete[szerkesztés]

A jogi tanfolyamot Pesten végezte el, ezután nyugdíjazásáig ügyvédként dolgozott. Szatmár megye aljegyzői tisztét is betöltötte. Feltűnően korosan, 107 évesen halt meg.

Az 1810-es években, amikor „lelkes vállalkozók, a magyar művelődésért áldozatkész műkedvelők taposták járhatóvá az utat, amelyen a magyar regény fejlődése elindult,” és „közben a nyelvi kifejezések nehézségein verejtékeztek”[1] fordításokkal és átdolgozásokkal jelentkezett az irodalomban; kortársai közül szorgalmával tűnt ki. Kazinczy Ferenc nagyra értékelte tevékenységét: „Kibeszélhetetlen gyönyörrel nézem én, mely hasznos, mely derék munkával ajándékozá meg Uram Öcsém a Nemzetet,” írta neki 1815. március 4-én kelt levelében.[2]

Munkái[szerkesztés]

  • Fedor és Mária, vagy a hóltig-tartó ritka hüség, és a nagyravágyásból származott gyászos, de méltó szerencsétlenség tüköre. (Pozsony, 1807). (August La Fontaine után németből ford.)
  • Erkölcsnemesítő való és költött történetek. (Pest, 1813.)
  • A világ történetei a teremtéstől fogva a legújabb időkig. Minden rend- és karbeli olvasóknak, de leginkább a tanuló ifjuságnak köz hasznára kézi-könyvképen. 2 köt. (Pest, 1814; Löhr után németből fordítva, Magyarország kivonatos történetével bővítve.)
  • Tanítva mulattató víg es érzékeny anekdoták Meiszner' skizzeibol (Pest, 1816)

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. György Lajos: A magyar regény előzményei. Irodalomtörténeti Közlemények, IV. évf. 49. sz. (1941) 335–336. o.
  2. Kazinczy Ferenc: Összes művei. Levelezés. XIII. kötet. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1903. 2–3. o.  

Források[szerkesztés]