Aginszkoje (Bajkálontúli határterület)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aginszkoje
Агинский краеведческий музей.JPG
Aginszkoje zászlaja
Aginszkoje zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám 687000
Körzethívószám 30239
Népesség
Teljes népesség17 841 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+9, Yakutsk Time, Irkutsk Time
Elhelyezkedése
Aginszkoje (Oroszország)
Aginszkoje
Aginszkoje
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″Koordináták: é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Aginszkoje témájú médiaállományokat.

Aginszkoje (oroszul: Агинское) 1959 óta városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen; azon belül az Aginszkojei Burját körzetnek, valamint az annak részét képező Aginszkojei járásnak is székhelye. Az Aginszkojei Burját körzet kulturális és közigazgatási központja.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Az Aga (az Onon mellékfolyója) bal partján, Csitától 153 km-re délkeletre, az A-350 jelű autóút mentén helyezkedik el. A legközelebbi, 36 km-re lévő vasútállomás Mogojtujban van.

Története[szerkesztés]

A település 1781 előtt kezdett kialakulni, amikor az egyébként nomád életmódot folytató burjátok néhány állandó jurtát – igazgatási központként – az Aga folyó mentén állítottak fel. A 19. század végén a településtől kb. 35 km-re épült ki a vasútvonal, ami a sztyeppe életét is fokozatosan megváltoztatta.

1930-ban tanítóképző technikum alakult, első évfolyamát tíz fő végezte el (1933-ban). Az intézményt többször átszervezték, átnevezték, de jogutódja jelenleg (a 2010-es évek végén) is működik.[2]

Itt van a 2004-ben kialakított tájvédelmi körzet (Aginszkaja sztyep) igazgatósága. A körzetet az Aga és az Onon közötti sztyeppek, szikes puszták természetes növényzetének megőrzésére, ill. visszaállítására, állatvilágának védelmére hozták létre.[3]

Népessége[szerkesztés]

  • 2002-ben 11 717 fő[4]
  • 2010-ben 15 596 fő volt.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. Isztorija kolledzsa (Aginszkij pedagogicseszkij kolledzs. Hozzáférés: 2018-03-20)
  3. Zabajkalje velikolepno (Hozzáférés: 2018-03-20)
  4. A 2002-es népszámlálás adatai
  5. A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

Források[szerkesztés]

  • Aginszkoje (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
  • Isztorija (orosz nyelven). Poszjolok Aginszkoje. (Hozzáférés: 2018. március 20.)