Aginszkoje (Bajkálontúli határterület)
| Aginszkoje | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 687000 | ||
| Körzethívószám | 30239 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 17 841 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+9, jakutszki idő | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Aginszkoje
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″51.111944°N 114.535833°EKoordináták: é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″51.111944°N 114.535833°E | |||
| Aginszkoje weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aginszkoje témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Aginszkoje (oroszul: Агинское) 1959 óta városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen; azon belül az Aginszkojei Burját körzetnek, valamint az annak részét képező Aginszkojei járásnak is székhelye. Az Aginszkojei Burját körzet kulturális és közigazgatási központja.
Elhelyezkedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Aga (az Onon mellékfolyója) bal partján, Csitától 153 km-re délkeletre, az A-350 jelű autóút mentén helyezkedik el. A legközelebbi, 36 km-re lévő vasútállomás Mogojtujban van.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település 1781 előtt kezdett kialakulni, amikor az egyébként nomád életmódot folytató burjátok néhány állandó jurtát – igazgatási központként – az Aga folyó mentén állítottak fel. A 19. század végén a településtől kb. 35 km-re épült ki a vasútvonal, ami a sztyeppe életét is fokozatosan megváltoztatta.
1930-ban tanítóképző technikum alakult, első évfolyamát tíz fő végezte el (1933-ban). Az intézményt többször átszervezték, átnevezték, de jogutódja jelenleg (a 2010-es évek végén) is működik.[2]
Itt van a 2004-ben kialakított tájvédelmi körzet (Aginszkaja sztyep) igazgatósága. A körzetet az Aga és az Onon közötti sztyeppek, szikes puszták természetes növényzetének megőrzésére, ill. visszaállítására, állatvilágának védelmére hozták létre.[3]
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года". Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. Hozzáférés: 2019. január 23..
- ↑ Isztorija kolledzsa (Aginszkij pedagogicseszkij kolledzs. Hozzáférés: 2018-03-20)
- ↑ Zabajkalje velikolepno (Hozzáférés: 2018-03-20)
- ↑ "A 2002-es népszámlálás adatai". 2022. január 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 4..
- ↑ "A 2010-es népszámlálás adatai" (PDF). 2013. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 23..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Aginszkoje" (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja.
- "Isztorija" (orosz nyelven). Poszjolok Aginszkoje. 2018. március 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. március 20..
