Abraham Bredius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abraham Bredius
Haverman Bredius.jpg
Született
1855. április 18.
Amszterdam
Elhunyt
1946. március 13. (90 évesen)
Monaco
Foglalkozása művészettörténész

Abraham Bredius (Amszterdam, Hollandia 1855. április 18.Monaco 1946. március 13.) holland műgyűjtő, a Mauritshuis igazgatója és a történelmi archívum tudományos kutatója volt. Híres Rembrandt-szakértő volt, emellett Vermeer képeinek is kiváló ismerője volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bredius 1855-ben született Amszterdamban. Apja egy lőporgyártó cég igazgatója volt. Fia sosem kívánta folytatni ezt az üzletet, a művészetek felé fordult. Először zongorista akart lenni, de miután rájött, hogy ezen a téren nem képes kimagaslót alkotni, a vizuális művészet felé fordult. Apja tanácsára európai művészeti körutat tett, meglátogatta a nagyobb múzeumokat. Így került kapcsolatba Wilhelm von Bodéval, a berlini múzeum későbbi igazgatójával. Az ő javaslatára az akkor még alig ismert 17. századi holland művészet kutatásával kezdett el foglalkozni. Ezen a téren nem létezett oktatás Hollandiában 1907-ig, így. 1876-1878 között különböző gyűjteményeket keresett fel. 1879-ben publikálta első cikkét Mihály arkangyalról a Gargano-hegyen a de Nederlandse Spectator magazinban, majd még négy cikket írt abban az évben.[1]

1880-ban indult be Bredius múzeumi karrierje. Nyolc évig a hágai Történelmi és művészeti múzeum igazgatóhelyettese volt. 1885-ben ez a múzeum egybeolvadt a Rijksmuseummal. 1889-ben a Mauritshuis igazgatója lett, ezt a hivatalát 1909-ig töltötte be. azalatt a húsz év alatt Bredisu nagy munkát végzett: Hofstede de Groottal együtt egy új katalógust állítottak össze a múzeum számára, átvizsgálták a raktárat és újradíszítették a múzeumot. Ezek után a látogatók száma megugrott. Emellett 125 új festmény került a gyűjteménybe. Összehasonlításként az 1831-1889 közötti időszakban csak 9 kép került a gyűjteménybe. Bredius a Rembrandt Társaság tagja volt 1888-tól.

Bredius nyugalmazása után Monacóban kapott tiszteletbeli hivatalt, amit nagyon is komolyan kezelt. 1922-ben Monacóba költözött. Nem vitte magával a gyűjteményét, félt, hogy az ottani klíma tönkreteheti. Eladta prinsegrachti házát, gyűjteményét bérbe adta. Minden évben három hónapra tért csak haza Hollandiába. 1927-ben kiadott egy könyvet Jan Steelről, majd 1935-ben egyet Rembrandtról. 1946-ban hunyt el, bérbe adott gyűjteményét a Mauritshuis örökölte meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]