Abraham Bosse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abraham Bosse

Abraham Bosse (1604 (?) –1676. február 14.), a 17. század elejének leghíresebb francia rézmetszője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Louis rajnai német, származású kőfaragó volt. Születési időpontja bizonytalan. A clevei hercegségben született, Kranenburg közelében, a holland határnál, mely ma Németországhoz tartozik. Anyja, Marie Martinet katolikus volt, de Abraham kálvinista szellemben nevelkedett, mely egész életére mély hatással volt.

1620-ban lett tanonc Párizsban az antwerpeni születésű Melchior Tavernier műhelyében. 1633-ban házasságot kötött Catherine Sarrabat-val, egy Tours-i órásmester lányával. Ezután haláláig Párizsban élt és Melchior Taverniernél dolgozott, akihez hosszú barátság fűzte. Amikor Tavernier az orleansi herceg udvarának ellenőre lett, Bosse vette át az üzletét és Tavernier halála után is tovább bérelte az örököseitől.

A Királyi Akadémia (Académie Royale de Peinture et de Sculpture) 1648-as megnyitásakor annak tanára, majd 1651-ben tiszteletbeli tagja lett. 1661-ben bocsátották el, miután összeveszett a kollégáival.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1629-ben megismerkedett Jean de Saint-Ignyvel híres francia művésszel, aki Jacques Callot köréhez tartozott. A Jardin de la noblesse française sorozatot Bosse metszette, Jean de Saint-Igny rajzai után, mely 1629-ben jelent meg. Ez volt Bosse első jelentős megbízatása. A mű divatosan öltözékű hölgyeket és urakat mutatott be az otthonaikban.

Vallási, történelni, földrajzi, tudományos témájú metszeteket készített és könyveket illusztrált (mint például Hobbes Leviathan című művének címlapját, Colomière 1639-es művének címlapját – Taverinierrel egütt stb.). Nyomtatványai többnyire allegóriák, életképek, címlapok és öltözékek, mint például Az ember életkora (1636) és a IV. László házassága (1645).

Látásmódja és esztétikája mintaképe Észak-Európában, Hollandiában jelent meg. Bosse német, rajnai származású volt, mestere Melchior Tavernier pedig flamand. Ezért Bosse és Hollandia között mély rokonság mutatható ki, mely felfedezhető egész munkásságán. Amsterdami kollégáival azonos a tér elrendezésének módja, a fények használata, az életképek megjelenítése, különösen ami a magán- és a családi élet jeleneteit illeti. Ezzel magyarázható, hogy Bosse számos imitátorra talált Hollandiában is. Műveinek széles körű elterjedése valószínűleg az antwerpeni és az amsterdami kereskedőknek köszönhető, akik szros kereskedelmi kapcsolatban álltak Párizzsal. Melchior Tavernier és Jean Leblond számos jövedelmező kereskedelmi csatornát épített ki az antwerpeni kereskedőkkel. Ezért nem meglepő, hogy Bosse rézmetszett életképei hatással voltak a skandináv fogyasztókra is.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1645-ben kiadott könyve (Traité des manières de graver) a rézmetszés technikájáról forradalmat idézett elő. Girard Desargues (1591–1661), francia matematikus Traité de Perspective (1636) című műve hatására tökéletesítette a perspektíva kérdését.

Igyekezett feltárni és megérteni Perrier technikáját, aki a színes rézmetszetekkel kísérletezett, majd az eredményeit 1645-ös művében foglalta össze.

A kétszínű rézmetszetek előállításához két külön nyomólapra van szükség. Egy a fekete számára, mely a fő ábrákhoz és a legerősebb árnyékolásokhoz szükséges. A fehér felület a fény megjelenítésére szolgál, ahol a papír szürkésbarna színe szolgáltatja az átmeneti színt. Ezért két külön, tökéletesen azonos méretű, nyomólemezre van szükség.

Erről így írt az említett művében: "Il y a quelques années que M. Perrier, Bourguignon, un des bons peintres du temps, fit voir au public, sur du papier gris, un peu brun, des figures dont les contours et hachures étaient imprimées de noir et les rehauts de blanc, le tout en forme de camaïeux; qui fut trouvé non seulement nouveau, mais encore si beau que j'eus envie d'en rechercher l'invention. Et l'ayant considéré, et médité dessus, il m'a semblé qu'il faut avoir deux planches de pareille grandeur exactement ajustées l'une à l'autre. L'on peut sur l'une d'elles graver entièrement ce que l'on désire, puis la faire imprimer de noir sur une carte ou gros papier comme j'ai dit ci-devant pour imprimer les couleurs [azaz a 72–73. lap ahol Bosse a színes ábrák metszését magyarázza a rézkarc és a szedés kombinációja által]. Et ayant verni l'autre planche (…), et l'ayant mise le côté verni dans l'endroit et empreinte que la planche gravée a faite en imprimant sur ladite carte ou papier, et la passer ensuite, comme en imprimant, entre les rouleaux, ladite estampe aura fait sa contre-épreuve sur ladite planche vernie. Après quoi, il faut sur icelle graver les rehauts et les faire fort profondément creuser à l'eau-forte; la même chose se peut faire encore mieux en gravant au burin." (Bosse i. m. 74–75. l.)


  • Műve:

Bosse, A.: Traité des manières de graver. Párizs, 1645.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melchior Tavernier, Marcus Vulson de la Colombière