A nők bálványa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A nők bálványa
(Gueule d'amour)
1937-es francia–német film
Rendező Jean Grémillon
Producer Raoul Ploquin
AlapműAndré Beucler regénye
Műfaj filmdráma
Forgatókönyvíró Charles Spaak
Főszerepben Jean Gabin
Zene Lothar Bruhne
Operatőr Günther Rittau
Vágó Jean Grémillon
Gyártás
Gyártó U.F.A - Alliance Cinématographique Européenne
Ország Franciaország,  Németország
Nyelv francia
Forgatási helyszín Cannes
Játékidő 90 perc
Forgalmazás
BemutatóFranciaország 1937. szeptember 15.
Magyarország 1939. október 21.
További információk

A nők bálványa (Gueule d'amour) 1937-ben bemutatott fekete–fehér francia filmdráma Jean Grémillon rendezésében. Magyarországon 1939. október 21-én mutatták be, akkor Mámor címen.

(További magyar címei: A jóképű fiú; A szerelem arca; Szívrablók)[1]

Cselekménye[szerkesztés]

Orange városkában „a nők bálványa”, a fiatal Lucien Bourrache szpáhi altiszt ezredénél táviratot kap: elhunyt nagynénjétől tízezer frankot örökölt. Az örökséggel zsebében Cannes-ba megy, ott beleszeret a szép Madeleine-be; kölcsön is adja neki az örökséget, majd könnyű szívvel veszi tudomásul, hogy a játékteremben a nő elvesztette a pénzt. Közben Lucien leszerelt, és mivel levelére nem kap választ, Madeleine után Párizsba megy. Barátja, René, a fiatal orvos hiába tartóztatja. A nő párizsi lakásában fogadja és vissza akarja adni a kölcsönt, de Luciennek nem a tízezer frankos csekkre, hanem Madeleine szerelmére volna szüksége. Boldogan töltik el az estét, másnap Madeleine mégsem megy el a találkozóra. Lucien újra elmegy a lakására, ahol a nő anyjától tudja meg, hogy Madeleine egy gazdag ember, Moreau kitartottja, annak jóvoltából éli fényűző életét.

Amikor a nő megérkezik, Lucien felelősségre vonja és követeli tőle, hogy küldje el a lakájt és az anyát a házból. Egy telefonhívásra megérkezik Moreau, de Lucien őt is távozásra szólítja fel. Ez már sok Madeleine-nek, elküldi Lucient. A férfi visszautazik Orange-ba, elmondja csalódását barátjának, René viszont boldogan újságolja, hogy a városi szállóban beleszeretett egy Madeleine nevű betegébe. Lucien megérti, hogy a nő utánajött Orange-ba, és óvni szeretné tőle Renét, aki azonban azt hiszi, hogy csak a féltékenység beszél belőle. Lucient otthon Madeleine várja, de ő tudni sem akar róla, sőt felelősségre vonja a nőt, amiért Renét bolondítja. Madeleine elismeri és telefonon nyersen közli is az orvossal, hogy nincs közük egymáshoz. Lucien felháborodik, a nő szerelemért könyörög, és miközben a férfi dühödten el akarja hallgattatni, véletlenül megöli. Lucien tettétől elborzadva keresi fel barátját, aki vonatra ülteti, hogy majd Afrikában, az idegenlégióban vezekeljen.

Szereplők[szerkesztés]

  • Jean Gabin – Lucien Bourrache
  • Mireille Balin – Madeleine Courtois
  • Pierre Etchepare – szállóigazgató
  • Henri Poupon – Monsieur Cailloux, vendéglős
  • Jean Aymé – Adrien, inas
  • Pierre Magnier – ezredparancsnok Orange-ban
  • Marguerite Deval – Madeleine anyja
  • René Lefèvre – René Dauphin, Lucien barátja
  • Jane Marken – Mme Cailloux
  • Robert Casa – Jean-Pierre Moreau
  • André Siméon – étteremtulajdonos
  • Maurice Baquet – beteg katona
  • André Carnège – kapitány Orange-ban
  • Lucien Dayle
  • Paul Fournier
  • Pierre Labry
  • Louis Florencie
  • Frédéric Mariotti
  • Jean-François Martial

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Georges Sadoul. A filmművészet története, ford. Szávai Nándor, Budapest: Gondolat Kiadó (1959) 313., 389. és 508. oldal.

Források[szerkesztés]