A molekuláris biológia centrális dogmája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A molekuláris biológia centrális dogmája a DNS, az RNS és a fehérjék közötti információáramlással foglalkozik. A sejtek e három építőköve között kilenc lehetséges irányban mozoghat az információ; a centrális dogma szerint ebből négy irány gyakori (DNS → DNS, DNS → RNS, RNS → RNS, RNS → fehérje), két irány csak rendkívüli esetekben fordul elő (RNS → DNS, DNS → fehérje) a maradék három irányban, vagyis fehérjéből fehérjébe és fehérjéből nukleinsavba pedig soha nem íródik át információ. (Más megfogalmazásokban az RNS → RNS információközlést is a ritka esetekbe sorolják.)

A tételt Francis Crick angol molekuláris biológus, a DNS struktúrájának egyik felfedezője fogalmazta meg, először valamivel gyengébb formában (a gyakori és a rendkívüli esetet nem megkülönböztetve) 1958-ban,[1] majd a fenti alakban 1970-ben.[2] A dogma kifejezést nem a szó teológiai értelmében használta, hanem a hipotézis szinonimájaként (saját bevallása szerint nem is volt tisztában a szó jelentésével[3]).

Az információáramlás útjai:

A fehérjéről fehérjére történő információátadásra ma már ismerünk nagyon korlátozott példákat: a prionok olyan fehérjék, amelyek képesek azonos aminosavsorrendű, de eltérő térszerkezetű fehérjék szerkezetét úgy megváltoztatni, hogy az övékhez hasonuljon. Ebben az esetben térszerkezeti információ átadás történt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (1958.) „On Protein Synthesis” (pdf, a cikk kéziratának korai változata). Symp. Soc. Exp. Biol. XII, 139–163. o.  
  2. (1970.) „Central dogma of molecular biology” (pdf). Nature 227 (5258), 561–563. o. DOI:10.1038/227561a0. PMID 4913914.  
  3. Horace Freeland Judson. Chapter 6: My mind was, that a dogma was an idea for which there was no reasonable evidence. You see?!, The Eighth Day of Creation: Makers of the Revolution in Biology (25th anniversary edition). Cold Spring Harbor, NY: Cold Spring Harbor Laboratory Press (1996). ISBN 0-87969-477-7