2-Klórpropán
| 2-klórpropán | |||
 szerkezeti képlet |
 kalotta modell | ||
| IUPAC-név | 2-klórpropán | ||
| Más nevek | izopropil-klorid, szek-propil-klorid, klór-dimetilmetán, 2-propil-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 75-29-6 | ||
| PubChem | 6361 | ||
| ChemSpider | 6121 | ||
| RTECS szám | TX4410000 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | ULYZAYCEDJDHCC-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C3H7Cl | ||
| Moláris tömeg | 78,5413 | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 0,862 | ||
| Olvadáspont | −117,18 °C | ||
| Forráspont | 35,74 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 0,334 g/100 ml (12,5 °C-on) | ||
| Oldhatóság (etanol) | korlátlanul elegyedik | ||
| Oldhatóság (dietil-éter) | korlátlanul elegyedik | ||
| Törésmutató (nD) | 1,3811 | ||
| Viszkozitás | 4,05 cP (0 °C-on) 3,589 cP (20 °C-on) | ||
| Veszélyek | |||
| Főbb veszélyek | Lehetséges mutagén. Lenyelve, belélegezve vagy bőrrel érintkezve ártalmas lehet. | ||
| NFPA 704 |  4
2
0
| ||
| R mondatok | R11 R20 R21 R22 | ||
| S mondatok | S9 S29 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A 2-klórpropán (más néven izopropil-klorid, klór-dimetilmetán, 2-propil-klorid, szek-propil-klorid) színtelen, gyúlékony szerves vegyület, halogénezett szénhidrogén. Kémiai képlete C3H7Cl, izopropil-alkohol tömény sósavval és cink-kloriddal történő refluxálásával állítható elő.[1]
Szerkezete[szerkesztés]
Szerkezetileg klórorganikus vegyület és szekunder (2°) alkil-halogenid, utóbbi azt jelöli, hogy a klórhoz kapcsolódó szénatom két másik szénatomhoz kapcsolódik. Szerkezeti izomerje, az 1-klórpropán primer (1°) alkil-halogenid, mivel benne a klórhoz kapcsolódó szénatom csak egy másik szénatommal van kötésben.
Reakciói[szerkesztés]
Alkoholos kálium-hidroxiddal melegítve – dehidrohalogénezési reakcióban – propénné (alkénné) alakul. Az eliminációs reakcióval azonban verseng az SN2 nukleofil szubsztitúciós reakció (melléktermék), mert az OH− ion erős, sztérikusan nem gátolt nukleofil. Emiatt erre a célra megfelelőbb reagens például a kálium-terc-butoxid.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Ann Smith, Patricia E. Heckelman.szerk.: Maryadele J. O'Nei: The Merck Index, An Encyclopedia of Chemicals, Drugs, and Biologicals, Thirteenth, Whitehouse Station, NJ: Merck & Co., Inc., 932. o. (2001)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Isopropyl chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.