Az alapszakasz időtartamát 17 hétre növelték, a csapatoknak továbbra is 16 mérkőzésük volt. A rájátszás menetét azonban megváltoztatták. A korábbi tíz csapatról tizenkettőre nőtt a csapatok száma. Mindkét konferenciából még egy–egy csapat jutott be a rájátszásba. A további két csapat a wild-card fordulóban kezdett, és ettől az évtől kezdve a konferencia harmadik helyezettjének is játszania kellett a wild-card fordulóban.[1]
↑a: A Cincinnati a Houston és a Pittsburgh előtt végzett az AFC Central divízióban, a jobb egymás elleni eredmény miatt (3–1; Houston: 2–2; Pittsburgh 1–3).
↑b: A Houston szerezte meg az AFC 6. helyét a Seattle és a Pittsburgh előtt, a jobb konferencia eredménye miatt (8–4; Seattle: 7–5, Pittsburgh: 6–6).
↑c: A Philadelphia a Washington előtt végzett az NFC East divízióban, a jobb divízió eredménye miatt (5–3; Washington: 4–4).
↑d: A Tampa Bay a Detroit, a Green Bay és a Minnesota előtt végzett az NFC Central divízióban, a jobb egymás elleni eredmény miatt (5–1; Detroit: 2–4; Green Bay 3–3; Minnesota 2–4).
↑e: A Detroit a Green Bay előtt végzett az NFC Central divízióban, a jobb divízión belüli nettó pont miatt (–8; Green Bay –40).
↑f: A Green Bay a Minnesota előtt végzett az NFC Central divízióban, a jobb konferencia eredménye miatt (5–7; Minnesota: 4–8).
↑g: A L.A. Rams az Atlanta előtt végzett az NFC West divízióban, a jobb divízión belüli nettó pont miatt (–1; Atlanta –31).