1927-es nagyváradi pogrom
Az 1927-es nagyváradi pogrom vagy nagyváradi pogrom egy 1927. december 5-6. között végrehajtott zsidóellenes pogrom volt Nagyvárad városában a román diákság által. A pogromnak nem volt halálos áldozata, azonban több száz nagyváradi épület súlyosan megsérült. A legnagyobb kárt a zsidó üzletek illetve a zsinagógák szenvedték.
Előzmények[szerkesztés]
Románia területén a 20-as évek során rohamosan kezdtek elterjedni az antiszemita eszmék a polgárság és főleg a diákság között. Románia területén számos kisebb pogrom és zsidóellenes megnyilvánulás történt, például az 1923-s Iașii pogrom, ahol több mint 60 személy szenvedett súlyos sérülést,[1] az 1924-es jószáshelyi zsidó imaház felrobbantása[2] és az 1926-os merénylet Falik Dávid ellen.[3] Egyik esetben sem ítéltek el egyetlen személyt sem, még a merénylet esetében sem ahol a gyilkost, Totut bíróság elé állították ami felmentette őt. A tárgyaláson részt vett több száz diák és fasiszta vezér mint Alexandru C. Cuza.[4] Miután az esküdtszék felmentette Totut, a résztvevő diákok örömükben megverték az összes zsidót, akivel összefutottak.[4] Ezek után egyes román újságok hősként ünnepelték Totut,[5] aki később tagja lett a vasgárdának és további atrocitásokat rendezett.[6]
A román vezetőség eldöntötte, hogy az 1927-es diákkongresszust Nagyváradon fogják tartani, ahol a lakosság 24,5% zsidó volt.[7] A helyi képviselők erősen tiltakoztak, mivel egyértelmű volt, hogy ez borzalmakhoz fog vezetni.[8] Eleinte a sajtónak pozitív hozzáállása volt, a Nagyváradi Napló jelentette, hogy “meggyőződésünk, hogy az intelligens ifjúságot mindenki szívesen látja vendégül”.
A pogrom[szerkesztés]
A 4500 fős diáktömeg Románia minden részéről december 4-én érkezett Nagyváradra.[9] A nagyváradi kaszárnyákban nem volt elég hely elszállásolni a diákokat, ezért sokan nagyváradi polgároknál szálltak meg. A rendőrség megvizsgálta a polgárság házait és megállapította, hogy melyekben lesznek elszállásolva a diákok.[9]
Másnap, hétfőn, reggel a diákok egy gyűlést szerveztek, ahova nem engedték be a helyi sajtót. Egy Fleischer nevezetű váradi újságírónak mégis sikerült behatolnia a gyűlésre ahol a numerus clausus antiszemita törvény bevezetéséről volt szó. Miután Fleischert felfedezték megverték, de ő kisebb sérülésekkel megmenekült. A felmérgelődött diákság megtámadta a Nagyvárad szerkesztőségét, de a vasredőnyök megakadályozták a bejutásukat, azonban az ablakokat és a cégtáblát bezúzták.[9] Délután a Royal kávéház körül erőszakos tüntetést szerveztek, ahol ismét ablakokat és cégtáblákat zúztak be. A tüntetés közben megtámadták Veiszlovich Emilt, a híres Park szálló tulajdonosát. Veiszlovichot a magyarországi lapok halottnak jelentették, de túlélte a támadást súlyos koponyatöréssel.[10]
Kedden a hatóságok megpróbálták kordában tartani a felvadult diákságot, azonban nem volt a nagyváradi csendőrségnek elegendő erőforrása, hogy ezt végrehajtsa.[9] Éjszaka újabb vérest tüntetést szerveztek, ezúttal a Fő utcán szinte minden üzletet, kávéházat és magánházat kiraboltak és bezúztak és a zsinagógákat megtámadták[10] 390 üzlet károsult meg és a 48 szent tóra tekercs pusztult el.[8] A nagyváradi lakosság csak másnap reggelt fedezte fel a károkat, amikor a katonaság beavatkozott és elkísérte a diákokat az állomásra. A hatóságok azt a hibát követték el, hogy nem küldtek felvigyázatot a vonatokra, amit a diákok eltérítettek és további pusztításokat okoztak Kolozsváron.[11]
A cenzúra[szerkesztés]
A nagyváradi sajtó egyáltalán semmi különöset nem jelentett egészen csütörtökig, és csupán pénteken írtak róla részletesen. Pénteken a Nagyváradi Napló azt jelentette, hogy "rajtunk kívül álló okokból nem számolhattunk be a diákkongresszus három napjának eseményéről".[10] Ezek után is a nagyváradi sajtó erősen cenzúrázva volt.
A telefon illetve távirat összeköttetéseket elvágták, így a magyar sajtó több napig erősen túlzott híreket tett közzé.[9]
Következmények[szerkesztés]
A károkat 6,5 millió lej értékre becsülték.[12] Lobonțiu prefektus erős megtorlást ígért,[13] bár a hatóságok nagyon gyenge választ adtak; nem indítottak eljárást egyetlen támadó ellen sem.[8] Lobonțiut és Bunescu rendőrprefektust eltávolították a pozíciójukból,[14] azonban Bunescu azt állította, hogy a katonaság parancsai szerint a rendfenntartást átadtak az ő kezükbe.[15]
Az esemény nemzetközi szinten is releváns volt, a hírek eljutottak az Egyesült Államok külügyminiszteréhez, Frank B. Kellogghoz illetve Sir Eric Drummondhoz, a Nemzetek Szövetsége főtitkárához.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (1923. április 4.) „Nagy zsidóellenes zavargás Jassyban”. Magyarság.
- ↑ „Felrobbantották a jószáshelyi zsidótemplomot”. Ellenzék 15 (169).
- ↑ (1926. november 16.) „Óriási részvét mellett temették el a csernovitzi merénylet áldozatát”. Új Kelet.
- ↑ a b (1927. február 25.) „Ismét akcióba léptek a román antiszemita diákok”. Szegedi Új Nemzedék.
- ↑ (1927. február 19.) „Nicolae Totu în fața Curții cu jurați din Câmpulung (Bucovina)”. Adevărul.
- ↑ (1930. június 24.) „A vasgárda.”. Vásárhelyi friss újság.
- ↑ Bihar megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai. [2010. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
- ↑ a b c Lőwy Dániel. Az úri város zsidó lakosai
- ↑ a b c d e f A felejthető pogrom, Rigó Máté
- ↑ a b c (1927. december 9.) „A diákkongresszus három napjának története”. Nagyváradi Napló.
- ↑ (1927. december 10.) „Kolozsvár rémes éjszakája”. 8 órai újság.
- ↑ (1927. december 17.) „Hat és fél millió lejre becsülték a kárbecslő bizottságok a nagyváradi kereskedők töréséből származott kárait.”. Nagyváradi napló.
- ↑ (1927. december 8.) „Dr. Lobonțiu prefektus szigorú megtorlást igér”. Nagyváradi napló.
- ↑ (1927. december 15.) „A keddi minisztertanács felmentette állásától Lobontiu Emil prefektust és Bunescu rendőrprefektust”. Nagyváradi napló.
- ↑ (1927. december 9.) „Bunescu Gheorge rendőrprefektus nyilatkozik”. Nagyváradi napló.