1. szimfónia (Walton)
| 1. szimfónia | |
| szimfónia | |
| Zeneszerző | William Walton |
| Ősbemutató | 1935. november 6. |
| Megjelenés | 1935 |
| Hangnem | b-moll |
| Tételek | 4 tétel |
Az I. szimfónia (b-moll) William Walton két szimfóniája közül az ünnepeltebb műve, egyúttal az angol zeneszerzők legismertebb szimfóniái közé is tartozik,[1][2] melyet a szerző Imma von Doernberg bárónőnek dedikált. Walton hosszú ideig dolgozott a művön, lassan fejezte be szimfóniáját, az első bemutatásakor a finálé nélkül adták elő 1934-ben, majd a négy tételes szimfónia premierje a rákövetkező évben 1935. november 6-án volt Londonban.
Bemutató[szerkesztés]
Az 1923-ban a Façade bemutatása után az avantgárd zeneszerzőként bemutatkozó Walton később a konzervatívabb Portsmouth Point nyitánya és a Brácsaversenye majd a Belsazar lakomája premierjei után már az angol zenei élet egyik legjelentősebb zeneszerzőjének számított.[3]
A mindig lassan dolgozó zeneszerző 1931-ben kezdte el I. szimfóniája komponálását és 1933-ra három tételét be is fejezte, ezután viszont abbahagyta a művet, kritikusok, köztük Edward Greenfield szerint részben Imma von Doernberggel való kapcsolata lezárulása miatt, akinek a mű ajánlása szól.[4] Mivel nem megbízásra komponálta szimfóniáját, így nem sürgette határidő. Ugyanakkor Sir Hamilton Hartynak tett ígérete szerint a még el nem készült mű bemutatását Walton engedélyezte, így a három elkészült tétel előadására 1934. december 3-án került sor a Queen's Hallban a Londoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével.[5] Walton ugyanakkor egy másik mű komponálásába kezdett, Paul Czinner: Escape Me Never című film filmzenéjének megírását vállalta el. Így a szimfónia negyedik tételét csak 1935 augusztusában fejezte be, és a teljes négy tételes I. szimfónia premierjére 1935. november 6-án került sor, ekkor Hamilton Harty a BBC Szimfonikus Zenekart vezényelte.
A mű felépítése[szerkesztés]
A szimfónia négy tételes, felépítésében Jean Sibelius hatását tükrözi, a tételei a következők:
- Allegro assai – Poco meno mosso – A tempo, agitato – Poco meno mosso – Agitato poco a poco – Animato
- Scherzo: Presto con malizia
- Andante con malinconia
- Maestoso -Allegro, brioso ed ardentemente – Vivacissimo – Agitato – Maestoso
Fogadtatása[szerkesztés]
A kritikusok már a mű bemutatása óta megemlítik a darab kapcsán Sibelius jelentős hatását. Neville Cardus, angol kritikus szintén közéjük tartozott, viszont hozzátette, hogy Edward Elgar fénykora óta senki más, talán csak Sibelius tudott volna jelentősebb szimfóniát komponálni.[6] Edwin Evans kritikus szerint a III. Andante con malinconia tétel idillikus elmélkedő hangvétele egyúttal bensőségesen személyes, a zenéjében megszólaló vágyakozást mintha a romantikus korból vette volna át. A kompozíció a legjelentősebb műnek tekinthető, amit Walton addig alkotott.[7] A negyedig tétel optimista hangvételéről a kritikusok véleménye eltérő. Magáról a szimfóniáról Michael Steinberg egy 1998-ban írt, a nemzetközi szimfonikus repertoárt elemző tanulmányában szintén megemlíti Sibelius hatását, de hozzáteszi, „Walton I. szimfóniája mégis eredeti alkotás, a sibeliusi jegyek nem hasonlíthatók Brahms I. szimfóniájának beethoveni kapcsolatára. Nem biztos, hogy sokan neveznék Waltont a 20. század legnagyobb zeneszerzőjének, de az az állítás, hogy Walton I. szimfóniája egyike a 20. század legjelentősebb szimfóniáinak, nem tekinthető túlzásnak.”[8]
Felvételek[szerkesztés]
A szimfónia jelentőségét jól mutatják a lemezfelvételei is. Az első felvétel a Philharmonia Zenekarral Walton vezénylete mellett készült a HMV lemeztársaság égisze alatt 1953-ban, azóta pedig napjainkig csak Angliában majdnem húsz további lemezfelvételt készítettek többek között André Previn, Adrian Boult, Malcolm Sargent, Leonard Slatkin, Simon Rattle vezénylete mellett kiváló angol zenekarokkal, köztük a Londoni Szimfonikus Zenekar a Royal Filharmonikus Zenekar és a BBC Szimfonikus Zenekar.
Média[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ William Walton. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2017. május 29.)
- ↑ Szabolcsi Bence - Tóth Aladár. Zenei lexikon. Zeneműkiadó Vállalat, III. k. 643. o. (1965)
- ↑ Adams, Byron. "Walton, William," Grove Music Online, Oxford Music Online, retrieved 27 September 2015 (subscription required)
- ↑ Greenfield, Edward. "Behind the Façade – Walton on Walton", Gramophone, February 2002, p. 93
- ↑ "London Symphony Orchestra", The Times, 4 December 1934, p. 12
- ↑ Cardus, Neville. "William Walton's First Symphony". The Manchester Guardian, 7 November 1935, p. 10
- ↑ Evans, p. 366
- ↑ Steinberg, p. 677
Források[szerkesztés]
- Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965, III. k. 643. o.
- William Walton – Encyclopædia Britannica
- Cox, David.szerk.: Simpson, Robert: William Walton, The Symphony: Elgar to the Present Day. London: Pelican (1967). OCLC 221594461
- Evans, Edwin (1944. december 1.). „Modern British Composers (New Series): I. William Walton (Concluded)”. The Musical Times, 364–368 and 371. o.
- Kennedy, Michael. Portrait of Walton. Oxford: Oxford University Press (1989). ISBN 978-0-19-816705-1
- Ottaway, Hugh (1972. március 1.). „Walton's First Symphony: The Composition of the Finale”. The Musical Times, 254–257. o.
- Ottaway, Hugh (1973. október 1.). „Walton's First and Its Composition”. The Musical Times, 998–999 and 1001. o.
- Steinberg, Michael. The Symphony: A Listener's Guide. Oxford: Oxford University Press [1995] (1998). ISBN 978-0-19-506177-2
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Symphony No. 1 (Walton) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
