1,3-Diklórbenzol
| 1,3-Diklórbenzol | |
| |
| IUPAC-név | 1,3-diklórbenzol |
| Más nevek | m-diklórbenzol; meta-diklórbenzol |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 541-73-1 |
| PubChem | 10943 |
| ChemSpider | 13857694 |
| EINECS-szám | 208-792-1 |
| KEGG | C19397 |
| ChEBI | 36693 |
| SMILES | ClC1=CC=CC(Cl)=C1 |
| InChI | 1/C6H4Cl2/c7-5-2-1-3-6(8)4-5/h1-4H |
| InChIKey | ZPQOPVIELGIULI-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 956618 |
| Gmelin | 142106 |
| UNII | 75W0WNE5FP |
| ChEMBL | CHEMBL45235 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6H4Cl2 |
| Moláris tömeg | 147,00 g/mol |
| Megjelenés | színtelen folyadék |
| Sűrűség | 1,288 g/cm3 |
| Olvadáspont | −22 és −25 °C között |
| Forráspont | 172–173 °C |
| Oldhatóság (vízben) | Insoluble |
| Mágneses szuszceptibilitás | −83,19·10−6 cm3/mol |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az 1,3-diklórbenzol szerves vegyület, képlete C6H4Cl2, a három izomer diklórbenzol legritkábbika. Színtelen, vízben oldhatatlan folyadék. A benzol klórozásának kis mennyiségű melléktermékeként keletkezik, de célzottan is előállítható 3-klóranilinből Sandmeyer-reakcióval. A többi diklórbenzol magas hőmérsékleten végzett izomerizálása során is keletkezik.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ U. Beck, E. Löser "Chlorinated Benzenes and other Nucleus-Chlorinated Aromatic Hydrocarbons" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, 2012, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.o06_o03
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Dichlorobenzene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.