1,3-Diklórbenzol
Megjelenés
1,3-Diklórbenzol | |
![]() | |
IUPAC-név | 1,3-diklórbenzol |
Más nevek | m-diklórbenzol; meta-diklórbenzol |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 541-73-1 |
PubChem | 10943 |
ChemSpider | 13857694 |
EINECS-szám | 208-792-1 |
KEGG | C19397 |
ChEBI | 36693 |
SMILES | ClC1=CC=CC(Cl)=C1 |
InChI | 1/C6H4Cl2/c7-5-2-1-3-6(8)4-5/h1-4H |
InChIKey | ZPQOPVIELGIULI-UHFFFAOYSA-N |
Beilstein | 956618 |
Gmelin | 142106 |
UNII | 75W0WNE5FP |
ChEMBL | CHEMBL45235 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C6H4Cl2 |
Moláris tömeg | 147,00 g/mol |
Megjelenés | színtelen folyadék |
Sűrűség | 1,288 g/cm3 |
Olvadáspont | −22 és −25 °C között |
Forráspont | 172–173 °C |
Oldhatóság (vízben) | Insoluble |
Mágneses szuszceptibilitás | −83,19·10−6 cm3/mol |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az 1,3-diklórbenzol szerves vegyület, képlete C6H4Cl2, a három izomer diklórbenzol legritkábbika. Színtelen, vízben oldhatatlan folyadék. A benzol klórozásának kis mennyiségű melléktermékeként keletkezik, de célzottan is előállítható 3-klóranilinből Sandmeyer-reakcióval. A többi diklórbenzol magas hőmérsékleten végzett izomerizálása során is keletkezik.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ U. Beck, E. Löser "Chlorinated Benzenes and other Nucleus-Chlorinated Aromatic Hydrocarbons" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, 2012, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.o06_o03
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Dichlorobenzene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.