1,2-Dibrómetán
| 1,2-Dibrómetán | |||
| |||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| PubChem | 7839 | ||
| ChemSpider | 7551 | ||
| EINECS-szám | 203-444-5 | ||
| KEGG | C11088 | ||
| ChEBI | 28534 | ||
| RTECS szám | KH9275000 | ||
| SMILES | BrCCBr | ||
| InChIKey | PAAZPARNPHGIKF-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 605266 | ||
| Gmelin | 1913 | ||
| UNII | 1N41638RNO | ||
| UN-szám | 1605 | ||
| ChEMBL | CHEMBL452370 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C2H4Br2 | ||
| Moláris tömeg | 187,86 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az 1,2-dibrómetán egy halogénezett szénhidrogén.
Előállítása
[szerkesztés]Elő lehet állítani etén (etilén) és bróm addíciós reakciójával:
Valamint elő lehet állítani etán brómmal való szubsztitúciójával is:
Használata
[szerkesztés]Rovarirtóként
[szerkesztés]Az 1,2-dibrómetánt rovarirtóként használták a talajban és különböző növényeken, miután az 1,2-dibróm-3-klórpropánt kivonták a forgalomból.[1] A legtöbb ilyen jellegű felhasználással felhagytak az Amerikai Egyesült Államokban, azonban még mindig használják például a farönkök termeszek és bogarak elleni kezelésére, valamint a méhkasokban élő molyok szabályozására.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ullmann Vegyipari Enciklopédia
- ↑ Toxicological Profile for 1,2-Dibromoethane. [2009. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,2-Dibromoethane című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.