Ősz-Szabó János
| Ősz-Szabó János | |
| Született | 1920. május 8. Zenta |
| Meghalt | 1944. november 4. (24 évesen) Sopronkőhida |
| Állampolgársága | jugoszláv |
| Nemzetisége | magyar |
| Civilben | földmunkás |
Ősz-Szabó János (Zenta, 1920. május 8. – Sopronkőhida, 1944. november 4.) földmunkás, partizán.
Élete[szerkesztés]
Már fiatalkorában kapcsolatot ápolt a jugoszláv kommunistákkal, 21 évesen lefogták, halálra ítélték, majd büntetőszázadba került, amellyel Ukrajnába vitték. 1943-ban hadifogságba esett, ahol jelentkezett partizánnak. Harcolt Ukrajnában, ezt követően pedig Szőnyi Márton partizáncsoportjának politikai biztosa volt. Szőnyiékkel együtt 1944 őszén a Bükkben ejtőernyővel ereszkedett le, ám őt és társai egy részét elfogták. Ismét halálra ítélték, és kivégezték.
Emlékezete[szerkesztés]
Szülővárosában utca viseli nevét.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Es Sabo Janoša. Google Maps (Hozzáférés ideje: 2015. december 26.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
További információk[szerkesztés]
- Békés István: Hazádnak rendületlenül (Bp., 1955);
- Csorba Barna: A Szőnyi-csoport (Miskolc, 1964);
- Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen (Bp., 1966).
