Ütközés (mechanika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Számítógépes trükk: a GIF-animáció révén a teljes öttagú rendszerre nézve tökéletesen rugalmas ütközés örökmozgónak látszik.

Az ütközés a klasszikus mechanikában az az esemény, mikor két test egymással érintkezik, ezáltal mozgási energiájuk, és/vagy sebességük megváltozik. A fizikában általában ütközésnek nevezzük két részecske véges ideig tartó kölcsönhatását érintkezés nélkül is.

Fajtái[szerkesztés]

Egy ütközést centrálisnak nevezünk akkor, ha a két test tömegközéppontjaiból felvett sebességvektorai egy egyenesbe esnek. Ennek a feltételnek a hiányában excentrikus ütközésről beszélünk.

Az ütközések ezen kívül az energiamegmaradás szempontjából lehetnek még rugalmasak, illetve rugalmatlanok:

  • Tökéletesen rugalmas ütközésen azt értjük, mikor a vizsgált rendszer mozgási energiája az ütközés utáni pillanatban megegyezik az ütközés előtti mennyiséggel.
  • A másik határeset, mikor tökéletesen rugalmatlan ütközés esete áll fenn. Ekkor az ütközés által a test mozgási energiája a másik test gyorsításától eltérő munkát végez, például alakváltozást idéz elő. Ez az eset figyelhető meg például babzsák földre ejtésekor, hiszen az deformálódik, ezáltal mozgási energiája elvész és így nem pattan vissza a földről. Az ilyen ütközések azt is jelentik, hogy az ütközés után a két érintkező test sebessége egyenlő lesz: .

Járművek ütközésekor a baleset kimenetele az ütközés rugalmasságától is függ. A tervezők igyekeznek olyan járműveket készíteni, amelyeknek az utastéren kívüli részei rugalmatlan alakváltozás révén minél többet elnyelnek az ütközés energiájából, ezáltal védve a járműben ülők életét (ennek ellenőrzésére szolgálnak a töréstesztek).

További információk[szerkesztés]