Örkény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Örkény
Pálóczy-Horváth-kastély
Pálóczy-Horváth-kastély
Örkény címere
Örkény címere
Örkény zászlaja
Örkény zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
MegyePest
JárásDabasi
Jogállás város
Polgármester Kulcsár István (független)[1]
Irányítószám 2377
Körzethívószám 29
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség4753 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség130,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Örkény (Magyarország)
Örkény
Örkény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 07′ 38″, k. h. 19° 25′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 38″, k. h. 19° 25′ 40″
Örkény (Pest megye)
Örkény
Örkény
Pozíció Pest megye térképén
Örkény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Örkény témájú médiaállományokat.

Örkény város Pest megyében, a Dabasi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Örkény Pest megye déli részén, a Dabasi járás területén fekszik. Távolsága Budapest központjától 53, Kecskeméttől 36 kilométer. Területének egésze a Kiskunsági-homokháton terül el, a népnyelv sívónak nevezi a település talaját alkotó holocén folyami homokot.

Megközelítése[szerkesztés]

Örkény legkézenfekvőbb megközelítési útvonala az 5-ös főút, amely végighalad a központján. Keleti határszélét érinti az M5-ös autópálya is, így azon is könnyen elérhető, a sztrádáról az 52-es kilométernél lévő Pusztavacs–Örkény–Albertirsa-csomópontnál kell lehajtani.

A környező települések közül Pusztavacs és Albertirsa felől a 4607-es úton lehet eljutni Örkénybe (ez az út szolgálja ki az autópálya-csomópontot is), Tatárszentgyörgy, Kunszentmiklós és Tass felé pedig az 5202-ös út indul. Dabas Gyón városrészétől az 52 109-es út vezet örkényi területre, Táborfalva lakott területei pedig a 46 113-as úton érhetők el innen.

A hazai vasútvonalak közül Örkényt a Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt, Örkény vasútállomás; ezt a 4607-es útból kiágazó 46 309-es számú mellékút szolgálja ki.

Története[szerkesztés]

A település török időszak előtti történetéből csak nagyon kevés nyom maradt fenn. Igen valószínű, hogy az Árpád-korban a Buda és Szeged közötti országút egyik őrhelye volt. Az első konkrét említés 1424-ből származik, amikor Ewrkint Zsigmond király feleségének, Borbálának ajándékozta. 1490-ben Ulászló a Haraszti családnak adományozta, majd több tulajdonosváltás után a Ferenczi család birtokába került. A település vélhetően rögtön a török megszállás elején megsemmisült, lakói Kecskemét és Nagykőrös városaiban kerestek menedéket. A török adminisztráció Örkényt mint jövedelemszerzésre alkalmas pusztát említi 1562-ben. Területét Kecskemét az 1600-as években legeltetés céljára vette bérbe. Az oszmán megszállók kiűzése után a település puszta volt, de a Rákóczi-szabadságharc után már kezdtek beszivárogni az első lakók.

1727-ben jutott a település a Grassalkovich család tulajdonába. A család birtokközpontot kívánt létrehozni a Örkénypusztán, ezért 1783-ban alapítólevelet bocsátott ki és ötven telkeket parcellázott fel a mai Fő utca vonalában a beköltözők számára. A meghirdetett telkekre csaknem egyenlő arányban jelentkeztek német, magyar és szlovák nemzetiségűek. A település katolikus templomának 1791-ben kezdődő anyakönyvében a német (pl. Pekker, Tremen, Trapp, Surman), magyar (pl. Kiss, Katona, Sarray, Farkas, Országh) és szlovák (Malata, Honicsák, Hornyák, Moravecz) eredetű családnevek sorakoznak. A település gazdasági alapját jelentő úri gazdaság 1851-ben a Sina család birtoka lett, 1873-ban pedig a Várady család szerezte meg. A Várady család kihalása után a családba beházasodott Pálóczi Horváth grófi család kezdte meg a község modernizálását és bővítését. Pálóczi Horváth jelentős területeket értékesített a nagybirtokból főként szőlőtelepítés céljára. Ekkor alakultak ki a község északi részén egykor elterült nagy kiterjedésű bikahegyi szőlőskertek.

Sokat segített a környék gazdasági fejlődésének a vasútvonal 1889-es megnyitása. A faluban tevékenykedő Pálóczi Horváth és Fischer családok számos vállalkozást indítottak, amelyek termékeiket a vasút segítségével exportálták. Ekkor épült a település délnyugati határában fekvő Ilona major, egy kisebb téglagyár, malom, szeszgyár, vendéglők, iparos vállalkozások. A vasútállomáshoz a későbbi Pusztavacs és az Ilonamajor irányából is kiterjedt kisvasúti hálózat csatlakozott. Ám a fejlődést lehetővé tevő hatékony nagybirtokért komoly árat fizetett a település. Csak maga Pálóczi Horváth uradalom 10 ezer holdra (57 km²) terjedt ki, ami több mint a fele Örkény korabeli területének, az uradalom mellett további jelentős területeket birtokolt a Fischer-család és az Államkincstár. A föld nélküli parasztságot a nagybirtok csak alacsony bérrel megfizetett szezonmunkára, a termelésbe bekapcsolódni nem tudó, egyre növekvő létszámú társadalmi csoportokat pedig nyomorra kárhoztatta. A nagybirtok jelenlétének egyik sajátos eredménye, hogy míg a környező településeken jelentős számú tanya keletkezett a határban, addig Örkényen környezetében csak nagyon kevés tanyával találkozhatunk. A tanyásodás mindössze a legsilányabb talajadottságokkal bíró területeken, a település akkori peremén (a mai Hernádon és Táborfalván) indulhatott el.

Örkényt a mezőgazdasági munkákban nélkülözhető munkaerő magas aránya miatt erősen sújtotta az első világháború, a frontokon kifejezetten sokan haltak meg. 1921-ben a Fő utcán korszerű iskola épült, amelyben 1926-ban gazdaképzés indult. A nagybirtok súlya csak nagyon lassan csökkent, a mezőgazdasági területek majd 50%-ára terjedt ki a második világháború előtt. A községet a második világháború során újabb jelentős emberveszteség érte. 1944 novemberében a német hadsereg a falu házai között állította fel az előrenyomuló szovjeteket megállítani hivatott nehéztüzérséget. November 1-én és 2-án lezajlott csatában a Vörös Hadsereg szerezte meg a település fölött az ellenőrzést, majd a települést a Budapest ostromához szükséges támaszpontként használta. Örkényen a város ostromának végéig katonai kórházak, lábadozók, karbantartóhelyek működtek. 1945 februárjában megalakult a falu földosztó bizottsága, az régi nagybirtokokat pedig szétosztották a 400 igénylő között.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990-'94 1994-'98 1998-'02 2002-'06 2006-'10 2010-'14 2014-'19 2019-
Kovács István Kulcsár István
MSZP
  • 1990–1994: Kovács István (független)[3]
  • 1994–1998: Kovács István (független)[4]
  • 1998–2002: Kovács István (független)[5]
  • 2002–2006: Kovács István (MSZP)[6]
  • 2006–2010: Kovács István (MSZP)[7]
  • 2010–2014: Kovács István (MSZP)[8]
  • 2014–2019: Kovács István (független)[9]
  • 2019-től: Kulcsár István (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88%-a magyarnak, 20,2% cigánynak, 0,5% románnak mondta magát (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41%, református 6,1%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 32,3% (17,8% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

Örkény természeti látványosságai közé tartozik a város nyugati határában elterülő katonai lőtér borókás-nyáras társulása. A Göbölyjárás néven ismert területet a 18. századig legelőként használták. A túllegeltetés következtében azonban annyira tönkrement, hogy területén megindult a homokdűnék vándorlása. Az 1784-es első katonai felmérés során Göbölyjárás deserte (puszta) besorolást kapott. A tönkrement területet II. József idején kezdték katonai lőgyakorlatok céljára használni. A legeltetés megszűnt és elkezdődött a növényzet záródása. Azóta a területen folyamatosan regenerálódott a homokpusztai növényzet, ma is jól megfigyelhetők a pusztai gyep, a borókás-nyáras és a homoki tölgyes társulások koncentrikus foltjai.

A város külterületén, Bikahegy tanyacsoport mellett találhatók a tatárjárás után egy kunhalom köré épített földvár maradványai. Az 5-ös főút mellett található a Pálóczi Horváth-kastély, amely jelenleg a város művelődési házaként működik. 1888-ban jelent meg Örkényen a református nemes, a vállalkozó kedvű Pálóczi Horváth István, aki a téglagyár, a református templom, tanyasi iskolák és a máig működő mezőgazdasági szakközépiskola mellett megépíttette a ma is látható kastélyt. Pálóczi Horváth István nevét és alakját a szakközépiskola és a református templom parkjában található mellszobor őrzi. A település másik jelentős építészeti emléke a Fischer-kúria, amely napjainkban a településen működő festékgyár adminisztrációját szolgálja.

Örkény falumúzeuma egy 1845-ben épült parasztházban tekinthető meg az Arany János utca 46. alatt. A város határában helyezkedik el az EuroRing névre keresztelt autós és motoros versenypálya.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  5. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  6. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  7. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  8. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)[halott link]
  9. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  10. Örkény Helységnévtár

Források[szerkesztés]

  • Gáli Sándor - Szénási Éva.szerk.: Gáli Sándor: Új élet a homokon - Az örkényi Béke MGTSZ története, 1 (magyar nyelven), Örkény: Béke MGTSZ (1985) 

További információk[szerkesztés]