Ókori indiai kertek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az ókori indiai kertek kialakításánál a buddhizmus természetesen meghatározó szerepet kapott. A kert felfogása Buddha tanítása szerint alakult ki, mely szerint az egy önmagában álló csoda, amely arra szolgál, hogy lehetőség adassék a magányos szemlélődésre, az önmagamon kívüli és önmagamba való visszavonulásra. Ezek szerint az igazi boldogság a nyugalomban, a mozdulatlanságban és elmerengelődésben van. Az ókori indiai kertek kialakítása átmenetet képez az Indiától nyugatra-nyugati kertek és a keleti kertek között. Aki a kertben lelte halálát azt az uralkodó szentté avatta.

Bódhifa ahol Buddha megvilágosodott

Általános jellemzőjük[szerkesztés]

Az uralkodók építették palotáik mellé hatalmas kertjeiket, ami a város vagy település középpontjában helyezkedett el. Nyitott kertnek számított, mert oda bárki beléphetett, akit az uralkodó maharadzsa vagy rádzsa, arra érdemesnek tartott. 8-10 m magas kapuval rendelkezett, ahonnan márvány úton lehetett a palotát megközelíteni. A palota mellett hatalmas kanyargós folyókat, patakokat létesítettek, ami itt az emberi lét mozgatóerejét jelképezi. Jellemzően koros fákat, főleg egzotikus fajokat ültettek.

Felhasznált fajok[szerkesztés]