Ínyencek Ligája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az első vacsora menüje a Pesti Hírlap cikkéből

Az Ínyencek Ligája (La Ligue des Gourmands) egy Auguste Escoffier és Görög Rezső által 1912-ben alapított vacsoraklub volt.[1] A klubhoz egész Európából csatlakoztak és legnagyobb attrakciói az Epikurosz Vacsorái (Dîners d'Epicure) voltak, melyek keretében több város sok-sok éttermében ugyanazt a menüt szolgálták fel ugyanazon az estén. Az első ilyen vacsorán 1912. május 25-én 37 város éttermeiben mintegy 4000 klubtag vehetett részt. Ezután kéthavonta követték egymást egyre több résztvevővel. Az 1914. június 14-én rendezett utolsón már 140 város 10 000 vacsorázója vett részt.[2]

Története[szerkesztés]

Néhány hónappal az Epikurosz Jegyzetei (Carnets d'Épicure) megalapítása után, egy 1912. február 25-én zajlott, Escoffier és Görög közötti beszélgetés közben merült fel a "világvacsorák" ötlete, melyet egy nemzetközi klubhálózat keretein belül gondoltak megvalósítani. A gondolatot tett követte, és március 3-án már meg is alakították a szervezetet. Az elnökségbe 12 tagot választottak, megalkották az alapszabályt, nyitottak egy irodát Londonban és képviseleteket Franciaországban, valamint Belgiumban. Az Epikurosz Jegyzetei következő számában felhívást tettek közzé a csatlakozásra.[3]

A liga céljaként a francia konyha nemzetközi magasztalását jelölték meg.

A vacsorák[szerkesztés]

Az első vacsorát az alapítás után alig néhány hét alatt, teljes titoktartás mellett szervezték meg. A vacsora ára mindenhol rögzítve volt: 5-7 frank Franciaországban és 7 shilling 6 penny Nagy-Britanniában. A nyereség egy részét a francia szakácsok nyugdíjas otthonainak ajánlották fel.

Az előírás szerint a vendégeknek a vacsora folyamán rövid versben vagy prózában kellett dicsérniük a francia konyhát és borokat, de a hosszú beszédek tiltottak voltak.

A résztvevő éttermek konyhafőnökei tíz nappal a vacsora előtt kapták meg a menüt és a recepteket egy lezárt borítékban, amit azután a vacsora estéjéig titokban kellett tartaniuk, különben nyilvános megszégyenítés mellet kizárták őket a ligából. A francia és angol lapok folyamatosan hírt adtak az információk visszatartásáról, ami csak növelte a vacsorákat körüllengő misztikumot és hírverést.

A vacsorasorozatnak végül az első világháború kitörése vetett véget.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Epikurusok Lakomája”, Pesti Hírlap, 1912. május 23., 12-13. oldal (Hozzáférés ideje: 2020. október 18.) 
  2. Escoffier, A. (Auguste), 1846-1935: Auguste Escoffier, memories of my life. 1997. ISBN 0-442-02396-0 Hozzáférés: 2020. okt. 18.  
  3. a b Diner d'Epicure - Disciples Escoffier International. disciples-escoffier.com. (Hozzáférés: 2020. október 18.)