Égi és földi szerelem (Tiziano)
Égi és földi szerelem (
| |
| Művész | Tiziano Vecellio (1510-es évek) |
| Típus | olajfestmény |
| Műfaj | allegória |
| Mozgalom |
|
| Magasság | 45,7 cm |
| Szélesség | 55,9 cm |
| Múzeum | Galleria Borghese |
| Gyűjtemény |
|
| Település | Róma |
| Katalógusszám | 59 (The complete paintings of Titian) |
| Anyag | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Égi és földi szerelem témájú médiaállományokat. | |
Az Égi és földi szerelem Tiziano 1512–1516 között, Velencében festett képe (olaj, vászon, 45,7 cm × 55,9 cm). Jelenleg Rómában látható a Borghese Galériában (Museo e Galleria Borghese).
Az allegorikus festmény eredeti jelentése mára teljesen feledésbe merült, ezért számos további címen (Erény és Gyönyör, Heléna és Vénusz, Kereszténység és Pogányság) is említik.
Története
[szerkesztés]Megrendelője valószínűleg Niccolò Aurelio velencei kancellár volt. Föltételezik, hogy a megrendelő határozott programot adott a festőnek, ez azonban nem maradt ránk — olyannyira, hogy a képet már a 18. században is leginkább „Díszeivel ékesített Szépség és díszeitől megfosztott Szépség” néven emlegették.
A kép
[szerkesztés]A képen napsütötte észak-olasz táj előtt két, hasonlóan szép asszony látható — de egyikük ezüstös fényű, nehéz selyemruhában,a másik pedig gazdagon leomló köpenye alatt meztelenül. A két nő egy domborműves kőkút káváján ül; a kút vizére középen, mögöttük egy kis Ámor hajlik.
A napfényes levegő ábrázolása Giorgione hatását tükrözi.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Tiziano Tintoretto Veronese. Az én múzeumom 13. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1966. p. 9.