Árkádia-per

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Árkádia-per irodalmi vita 1806–1807-ben, amely Kazinczy Ferenc, illetve Fazekas Mihály és Kis Imre között folyt le. Csokonai Vitéz Mihály halála után Kazinczy Ferenc a Hazai Tudósítások-ban megjelent cikkében az „Árkádiában éltem én is!” idézetet tartalmazó szöveget javasolta a költő sírfeliratául, ezt azonban a debreceniek városuk lebecsüléseként értelmezték. A vita kapcsán esztétikai, filozófiai és vallási nézetkülönbségek is felmerültek. 1807-ben a vitapartnerek többé-kevésbé békességre jutottak, remélve, hogy a közönség számára tanulsággal szolgált vitájuk. Az emlékmű felállítására Kazinczy életében nem került sor.

Árkádia kétféle értelmezése[szerkesztés]

Nicolas Poussin: Árkádiai pásztorok (1629-1630)

Árkádia a Peloponnészosz közepén elterülő hegyvidéki táj. A hegyekkel elzárt vidéken a műveltség nem tudott úgy fejlődni, mint a többi görög tájon, ezért az árkádiaiakat együgyűeknek tartották. Pauszaniasz és Polübiosz szerint az itt élő pásztorok jó zenészek voltak, akik őrizték a hagyományosan paraszti vendégszeretetet és szigorú erkölcsöket, mindamellett butaságukról és durva életmódjukról voltak ismertek. Ugyanilyennek írta le Árkádiát Ovidius is Fasti című művében.

Vergilius eklogáiban ezzel szemben Árkádia az idillikus pásztori élet és a boldogság helyszíneként jelenik meg; ezt a képet vették át a később korok művészei is. Nicolas Poussin Árkádiai pásztorok című két festménye hozzájárult az idillisztikus értelmezés elterjedéséhez. Goethe és Schiller szintén a 'költészet hazája' értelemben említették Árkádiát.

A vita[szerkesztés]

Források[szerkesztés]