„André Derain” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozás: még 3 |
Lynu (vitalap | szerkesztései) |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
* {{en}} [http://www.famousartistsgallery.com/gallery/derain.html André Derain: Une Galerie d'Art Virtuelle] |
* {{en}} [http://www.famousartistsgallery.com/gallery/derain.html André Derain: Une Galerie d'Art Virtuelle] |
||
* {{en}} [http://br.geocities.com/artxxcentury/andre_derain.htm André Derain Works - A Gallery] |
* {{en}} [http://br.geocities.com/artxxcentury/andre_derain.htm André Derain Works - A Gallery] |
||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=901 André Derain festményei - TerminArtors.com] |
|||
[[Kategória: Francia festők|Derain]] |
[[Kategória: Francia festők|Derain]] |
A lap 2007. október 4., 17:57-kori változata
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/cd/Chambourcy_Maison_Derain.jpg/264px-Chambourcy_Maison_Derain.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c8/Chambourcy_Plaque_Derain.jpg/264px-Chambourcy_Plaque_Derain.jpg)
André Derain (Chatou, 1880.június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja.
Életpályája
Szülei katonatisztnek vagy mérnöknek szánták. Párizsban a Chaptal líceumba járt, majd a Bányamérnöki Főiskolára. 15 éves korában egy Chatou-ban élő festőtől tájfestést tanult, később is ez maradt a kedvenc műfaja.
A modern festészeti mozagalmakban
1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain Van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. 1909-ben Braque-kal, majd 1910-ben Picassoval dolgozott együtt. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. Cézanne erősen hatott rá, tőle tanulta meg, hogyan lehet kihasználni a fénytörés adta lehetőségeket, egyszerűsíteni a teret úgy, hogy a kép integritása megmaradjon.
"Gótikus" korszaka
1912 után Derain egyéni úton járt, s elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Dérain "gótikus" korszakának neveznek. Carrache és Corot képei inspirálták, valamint a pompeii művészet. Ebben a korszakában is jelentős alkotásai születtek, így a Utolsó vacsora (1913), Szombat (1914), A két nővér, (1914), Pierrot és Harlequein (1924), A festő és családja (1939 körül)
Egyéb munkái
A festészeten kívül szobrászként is alkotott. Díszleteket tervezett Gyagilev balettje számára. Könyvillusztrátorként is jelentőset alkotott, így színes fametszeteket készített Rabelais Pantagruel című művéhez (1945).
Híres festményei
- Henri Matisse portréja: (1905)
- Collioure-i kikötő: (1905)
- Collioure külvárosa: (1905)
- Hajók a Collioure-i hídnál: (1905)
- A kettő bárka: (1906)
- Fák: (1906)
- Nő ingben: (1906)
- Három alak a fűben: (1906)
- Waterloo híd: (1905)
- A Charing Cross híd Londonban: (1906)
- Wesminster: (1906)
- A napfény London-ban: (1906)