Ugrás a tartalomhoz

„André Derain” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Lynu (vitalap | szerkesztései)
39. sor: 39. sor:
* {{en}} [http://www.famousartistsgallery.com/gallery/derain.html André Derain: Une Galerie d'Art Virtuelle]
* {{en}} [http://www.famousartistsgallery.com/gallery/derain.html André Derain: Une Galerie d'Art Virtuelle]
* {{en}} [http://br.geocities.com/artxxcentury/andre_derain.htm André Derain Works - A Gallery]
* {{en}} [http://br.geocities.com/artxxcentury/andre_derain.htm André Derain Works - A Gallery]
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=901 André Derain festményei - TerminArtors.com]



[[Kategória: Francia festők|Derain]]
[[Kategória: Francia festők|Derain]]

A lap 2007. október 4., 17:57-kori változata

André Derain háza Chambourcy-ban
Emléktábla a ház kapuján

André Derain (Chatou, 1880.június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja.

Életpályája

Szülei katonatisztnek vagy mérnöknek szánták. Párizsban a Chaptal líceumba járt, majd a Bányamérnöki Főiskolára. 15 éves korában egy Chatou-ban élő festőtől tájfestést tanult, később is ez maradt a kedvenc műfaja.

A modern festészeti mozagalmakban

1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain Van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. 1909-ben Braque-kal, majd 1910-ben Picassoval dolgozott együtt. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. Cézanne erősen hatott rá, tőle tanulta meg, hogyan lehet kihasználni a fénytörés adta lehetőségeket, egyszerűsíteni a teret úgy, hogy a kép integritása megmaradjon.

"Gótikus" korszaka

1912 után Derain egyéni úton járt, s elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Dérain "gótikus" korszakának neveznek. Carrache és Corot képei inspirálták, valamint a pompeii művészet. Ebben a korszakában is jelentős alkotásai születtek, így a Utolsó vacsora (1913), Szombat (1914), A két nővér, (1914), Pierrot és Harlequein (1924), A festő és családja (1939 körül)

Egyéb munkái

A festészeten kívül szobrászként is alkotott. Díszleteket tervezett Gyagilev balettje számára. Könyvillusztrátorként is jelentőset alkotott, így színes fametszeteket készített Rabelais Pantagruel című művéhez (1945).


Híres festményei

  • Henri Matisse portréja: (1905)
  • Collioure-i kikötő: (1905)
  • Collioure külvárosa: (1905)
  • Hajók a Collioure-i hídnál: (1905)
  • A kettő bárka: (1906)
  • Fák: (1906)
  • Nő ingben: (1906)
  • Három alak a fűben: (1906)
  • Waterloo híd: (1905)
  • A Charing Cross híd Londonban: (1906)
  • Wesminster: (1906)
  • A napfény London-ban: (1906)


Külső hivatkozások